Csak én undorodom a korosztályomtól?

19-es, nem kell ezer vagy száz évekre visszamenni, még néhány évtizede is elképzelhetetlen volt, hogy olyasmikhez és olyan mennyiségben jusson hozzá egy fiatal, amikhez manapság. tele van függőségbe hozó jelenségekkel a világunk, és erre a fiatalok jellemzően nincsenek felkészülve, felkészítve. sem a nemet mondásra, sem a kritikus gondolkodásra, sem a problémák hatékony feldolgozására, sem a stressz, szorongás kezelésére.. és még sorolhatnám..

szép emlékek? azért a piálás, drogozás nem feltétlen eredményez "szép" emlékeket - sokkal inkább "furcsákat", adott esetben pedig "zűröseket". aki nem bulizik, annak "savanyú depresszió" lesz osztályrésze? ez viccnek is rossz, nem gondolod? te egyetemen tanítottál, ilyen stílus és szemlélet mellett?

Mert akkoriban nem ilyen drogokhoz jutottak hozzá, hanem másokhoz.

Toltak sebbenzint, ragasztót, lakkot, dianát már a rendszerváltás előtt is.

Rá kell keresni, hogy mit volt az a Pálmázás.

És régen is drogoztak, csak a hirekben nem nyomták le, mert a boldog szocialista ember nem drogozik.

#22 azt irtam, hogy bulizós, nem azt hogy hányós, utóbbit a te fantáziád alkotta.

Igenis tarsasagban lenni, lazulni, ismerkedni, jarni a vilagot jobb emlék mint azom keseregni, hogy mások buliznak, es ok milyen hülyék. :D

Nem drogoztam szét az agyam, 29 evesen saját lakást vettem, doktoráltam egy neves kulfoldi egyetemen és eljegyeztem a barátnőm. Tessék, nem csak unalmas fiatalkorral lehet nagypolgári élete valakinek. Utáljátok csak a fiatalokat akik fiatalként élnek, és nem nyuggerként.