Mit gondoltok arról, amikor valaki azt mondja, hogy nem jön ki jól az emberekkel, inkább az állatok társaságát szereti (pl. kutya, macska, akár patkány)?

Megértem és azt gondolom hogy nahát olyan, mint én! És ezután kedvesen, barátságosan viszonyulok hozzá - ha engedi. Hátha a közös vélekedésünk barátokká kovácsolna.

Én is ilyen vagyok. Az állatok nem hazudnak és nem árulnak el a hátad mögött.

En is ilyen vagyok. Az allat nem ver at,mindig meghallgat es orommel eszi a foztom. Nem kritizal nem kotoszkodik velem soha.

Hasonlóképpen érzek, bár azt nem mondanám, hogy nem jövök ki jól az emberekkel, inkább, hogy jobban szeretem az állatok társaságát. Az emberek nagyrészt fárasztanak, az állatok szórakoztatnak.

Elítélem.

Teljesen megértem.

7-es, ha elkezdeném sorolni, hogy az emberek mi mindent követnek el egymás ellen, meglepődnél. Hidd el, még mindig az ember vezetne kegyetlenségben. Emberek és állatok közt is vannak mentálisan sérült, rosszul szocializált egyedek. Azért félsz az állatoktól, mert nem ismered őket. Én pl. a macskáktól féltem, mert mindig kutyáim voltak. Amikor először állatorvoshoz kellett vinnem a hozzánk csapódott cicát, sokáig halogattam, mert kinéztem belőle, hogy harapni fog a vizsgálatnál. Aztán láttam, milyen szelíden tűr minden vizsgálatot és majdnem elsírtam magam, mert felesleges volt addig halogatni a kivizsgálását. Az állatok többsége, még ha nem is ismered, pontosan tudja, ha segítőszándékkal macerálod. A kutyáimat ébren megműthettem volna, akkor se haraptak volna meg. Persze van az a kutya, de ott leginkább a szocializációval van gond, nem alakult ki az ősbizalom, mert pl. nem kölyökkortól volt nálam. De a cicánk felnőttként került hozzánk és még így sincs semmi gond.Volt olyan kutya, akivel nem jól bántak a rokonaim, én nyírtam meg nyaranta. Abból vettem észre, hogy belevágtam a fülébe, hogy folyt a vér a kezemen. Soha meg nem haraott volna. Pedig élete utolsó 6 évében láncon tartották. És persze vannak azok a kutyák, akik szétszednek más kutyákat, az enyémet is szétszednék, nem is szeretem, amikor országos összefogás van egy-egy olyan kutyáért, aki mondjuk szétszedett egy idős asszonyt, közben meg az az utolsó loncsos fekete pulikeverék a gyepmesteri telepen hal meg elfelejtve vagy menhelyen él élete végéig, mert ő nem szedett szét soha senkit, így érte nem kell országos összefogás. Hidd el, ezek az állatok vannak többségben. Ha kölyökkorától nevelnél fel egy kutyát úgy, hogy be is engednéd és nem csak az udvaron futnátok néha össze, meglepődnél, mert rájönnél, hogy az életét is odaadná érted és soha meg nem harapna, akkor se, ha nagyon beteg lenne.

Én csakis az állatokat szeretem, mert ők nem bántottak engem még soha, viszont a legnagyobb fájdalmakat kivétel nélkül mindig emberek okozták nekem. Ha választhattam volna a születésem előtt, hogy embernek vagy állatnak szülessek-e, én az utóbbi mellett döntöttem volna. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik hozzám hasonlóan éreznek- nem csak itt, hanem bármilyen másik témában is.