Miben mások azok az emberek akik voltak katonák, mondjuk egy évet. Milyen élettani hatásai vannak ? Hogy gondolkodik utánna az ember Bátrabb lessz?

Nem változtatna.

Az önbizalom szerintem nem változik meg ezzel. Én kigyúrtam magam,de ugyanolyan vagyok belül mint eddig.

Megtanulnak piálni, más nemnagyon változik.

A bátorság a félelem leküzdésének képessége. Tévhit, hogy a bátor emberek nem félnek soha, semmitől. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem bátor, hanem felelőtlenül, illetve tudatlanul vakmerő. A kettő nem ugyanaz. Bátor nem attól leszel, hogy katonai pályára lépsz, hanem attól, hogy megtanulod kezelni a félelmeidet. Ehhez elég, ha olyan közegben mozogsz, ahol nap mint nap előfordul az a körülmény, amelyek a félelmeid alapjául szolgálnak, de ha súlyosabb a probléma, akkor egy pszichológus útmutatásai mentén van esélyed túllépni a kellemetlen állapotodon. A katona a fizikai erejét, a feltétel nélküli engedelmességét, elhivatottságát bocsájtja árúba és ennek érdekében szabályok mentén élve életét végrehajt. Semmi több. Ha pl. tűfóbiád van, akkor először csak egészségügyi intézmény közelében mész el naponta. Aztán néha benézel a bejárati előcsarnokba. Aztán felmész az emeletre. Később egyenesen a laboratórium szintjére mész, hogy ott végig sétálj. Ezután le tudsz ülni néhány percre az egyik labor előtt, ahol már be-ki sétálnak a félelmedet kiváltó eszközökkel és azt a mindent átszövő, nem túl kellemes "laborszagot" is érezheted. Természetesen ez nem pontosan kivitelezhető így, de az biztos, hogy nem a katonai pályára állás fog megoldani egy ilyen jellegű problémát. Sokkal problémásabb arra rászokni, hogy akivel személyesen kommunikálsz, annak a szemébe nézz a kontaktus fenntartásához elégséges időközönként. Ehhez már lehet, hogy kell egy pszichológus. De a pszichológusnak sem az a dolga, hogy megoldja mások problémáját, - sokkal inkább az, hogy az útmutatásával megtalálja a páciense az éppen aktuális zavart okozó állapotával a segítségével a kivezető utat.

A katona - mint írtam, - parancsot ad, ill. hajt végre. A parancsnak olyannak kell lennie, hogy az végrehajtható legyen. Ellenben semmiképp nem egyenlő a hatalmaskodással az, hogy egy parancsuralmi rendszerben függelmi viszonyok vannak. Vannak, akik parancsolnak és vannak, akik végrehajtják a parancsokat. Sőt, vannak, akik fogadják és végre is hajtják a parancsokat. Közvetetten erre esküdtek fel.

Egy-két - még sorkötelezettséget elszenvedett - ismerősöm inkább traumatizálódott általa. Amiket meséltek, jobban hasonlít a legperverzebb gólyatáborra, mint egy embert faragó kihívásra, csak innen nem szabadulsz egy hét alatt. Nem hinném, hogy Te, aki a leírásodból ítélve nagy valószínűséggel már egy eleve traumatizált gyerekkorral bírsz, ebből merítenél bátorságot. Inkább pszichoterápiába vágj bele, az legalább bizonyítottan segít a problémádon.

Elvileg fegyelemre kellene tanítania.