Büszke lenne most Rád a kiskori éned?

#21

Szép az, amit elértél, dicséretes!

Fontos a teljesítmény, de úgy gondolom, hogy nem ez határozza meg a személyiségünket. Sok mindent nem tudunk könyvekből megtanulni, mivel vannak dolgok, amikről nem írnak és olyan eszközöket, szavakat kell megragadni, amik számunkra is ismeretlenek lehetnek. (pl.: bántalmazásnál, konferencia, improvizálás...)

Ha van egy célunk, az is nagyszerű, mivel tudjuk merre, de képben kell lenni magunkkal, hogy ezen úton se a terheinket, fájdalmainkat cipeljük évről-évre. Meg kell bocsájtanunk másoknak és magunknak, bármennyire is kellemetlen az egónknak.

Ha valamit igazán el szeretnél érni, akkor meg fogod szerezni azt, akár egy olyan úton, ami számodra se volt addig világos, de ehhez le kell tisztáznod önmagadban a dolgokat.

Megjegyzésként leírom, hogy én hogy gondolom: Jézus eljött, elhordozta a gondjainkat, fájdalmainkat, betegségeinket, átkainkat... Megváltott. Aki hisz Őbenne, figyel rá, annak pedig teljesen másképpen tárul elé minden. Vagy legalábbis mióta élő keresztény lettem, azóta vagyok képes eltekinteni azoktól, amik mindeddig bántóak voltak és megtanultam ezeket kezelni. Sokkal jobban tisztában vagyok magammal, a környezetemmel és van értelme annak, amit csinálok.

(Aki esetleg nem értene velem egyet, azt megkérném, hogy ne jöjjön elő az elméleteivel. Leírtam a gondolatomat, mint akárki más. Köszönöm.)