Miért van késztetése a velem kapcsolatba kerülő embereknek, hogy megölelgessenek, megsimogassnak?

"Próbáltam mondani, jelezni, de sajnos erre energiám nincs.":

Volt ilyen kollégám nekem is, ez volt a mániája az érintkezés. Ne próbáld, hanem amikor kimondod ezt, hogy neked ez nem jó, nem tetszik, nem igényled, akkor határozottabban, erőteljesebben mond ki:

"Ne haragudj, de én ezt nem szeretem, nem igénylem, így inkább mellőzd ezt. Köszönöm".

De lehet azt is mondani nekik, hogy kb.: "Azt javaslom, hogy mielőtt megérintesz valakit, kérdezd meg, hogy megérintheted-e?".

Nekem sikerült az erélyes beszólás, nem is műveli velem az illető.

Szerintem olyan emberszerető kisugárzásod van, meg valószínűleg kedvesnek és fiatalosnak tűnsz.

Nekem is hasonló szokott lenni, csak a következő módon. Mindenki úgy mondja a nevem, hogy a keresztnevem+kicsinyítő képző. Ezt simán friss ismerettségnél is, meg olyan helyzetekben is, ahová nen igazán illik. Pedig a környezetemben másokkal nem csinálják ezt, meg olyanokkal sem, akiknek ugyanaz a neve, mint nekem. Szerintem ez azért is van, mert fiatalabbnak nézek ki a koromnál.

Munkatársaid simogatják a fejedet, válladat; ölelgetnek, puszit adnak? Miféle munkahely az????

Ha olyan tested van, hogy 20-30 éves nők is örülhetnének neki, és férfi kollégák simogatnak, ölelgetnek, akkor értem. :-))) Bár munkahelyen akkor is furcsa az ilyen közvetlenkedés.

Jogom van véleményt nyilvánítani, és semmiképp nem kérek érte bocsánatot.

Amúgy is biztosan sántít valami a sztoriban, ilyen nincs hogy valakit mindenki fogdos meg puszilgat.

Gyanítom a kérdezőben valami nem stimmel, azért veszi ennyire tolakodásnak ha mondjuk valaki puszival üdvözli stb.