Van olyan Magyarországon, hogy valaki meleg, de katona, vagy meleg, de rendőr?

Sajnos nekem nem jó az a bizonyos "radarom", vagyis mindig hetero pasikba szerettem eddig bele, és mivel alapveten heterós kinézetű, viselkedésű, öltözködésű, visszafogott srác vagyok, és ugyanez a típus tetszik, így még nehezeb felismerni egymást...

De még ha felismerem is, hogyan kezdeményezzek...

Ah, pedig nagyon szeretnék valakit, akivel együtt lehet élni az életet, nem egyedül elpocsékolni az ajándékba kapott időt.

*alapvetően

*nehezebb

bocs :)

33 éves leszek, hetero időszámításban is fiatal középkorú, sok szerencsés ismerősöm már megnősült, családot alapított, de meleg időszámításban már-már idősödő.

Én is erre vágynék, mármint "férjre", "családalapításra", de fogy az időm.

Alapból nem vagyok negatív, csak mostanában sok egyszerre a magánéleti tehetetlenség és a járvány miatti kilátástalanság. Reménytelennek tűnik minden. :(

Néha nagyon irigylem azokat, akiknek a kalandozás tölti ki az igényszintjüket. Ők legalább alapvető dolgokat megélhetnek, ha a nagy szerelmet nem is. Én meg se ezt, se azt, hiába lennék alkalmas rá.

Az a legnehezebb, hogy nincs kihez szólni. Ez nagyon nyomasztó tud lenni.

Mindig hetero srácokkal barátkoztam, de hazudozás nélkül, így eleve kicsi volt a baráti köröm. Mára mind családot alapított, már nincs idejük rám, megvan a saját magánéletük

Home office-ban dolgozom, így munkahelyi kollégák sincsenek (bár ezt őszintén szólva nem is bánom túlságosan)

Párt hiába próbálok keresni, nem találok, nincs hol.

A gyakori jelenti jelenleg a társasági életet. Hát nem szánalmas?