Szerintetek mennyire határoznak meg minket a hülyeségek amiket kamasz korunkban csináltunk?

Én úgy vagyok vele, hogy bár nehéz, el kell fogadni, hogy mi se vagyunk tökéletesek, nem is voltunk. Belátjuk hibáinkat, változunk, fejlődünk, lehetőleg jobb emberekké válunk. A múltat kár lenne tagadni, ha valaki felhozza, szembe kell nézni azzal, milyen ember voltam. És törekedni kell arra, hogy a változások ne csak 1-2 hétig tartsanak, ne térjünk vissza a régi dolgokhoz. Egy szimpla "megváltoztam" nem elég. A tettekkel lehet ezt csak bizonyítani, és az az, ami számít.

Szóval hiába csináltál régen hülyeségeket, ha beláttad, hogy rossz, és javítottál ezeken, onnantól kezdve nem az fog meghatározni, hogy régen hazudtál, hanem hogy most már őszinte vagy. Kellemes változás, ha engem kérdezel :)

A kamaszkor amúgy majdnem mindenkinél elég zűrösen telt, vagy azért, mert elengedték magukat, és úgy érezték, övék a világ, vagy mert túlságosan bezárkóztak, és belülről égették fel a világukat. De mire felnő az ember, rájön, hogy tegye ezeket helyre önmagában is, és az, amit utána tesz, szerintem jobban meghatározza majd őt. A kamaszkorra úgyis ráfogják a "nagyok", hogy "fiatalság, bolondság". A személyiség akkoriban nagyon sokat változik.