Betegesen kezdek felszínessé válni, mit tegyek?

Sokszor azt veszem észre magamon, mostmár egyre többször, hogy ha el kezdek egy új emberrel beszélgetni, akkor az csak addig érdekes nekem, amíg ki nem derül valami hibája, vagy esetlensége.

Onnantól kezdve, hogy kiderül, hogy pl. nincsenek barátai, vagy nincs semmi hobbija vagy semmihez sem ért, lehet bármilyen jó fej és kedves, nem tudok rá felnézni. Így elvesztem az érdeklődésem, és pár napi udvariasságos beszélgetés után elhal részemről a dolog. Kell számomra az, hogy a másik ember is tudjon nekem újat mutatni és "magával ragadjon".

Az a durva, hogy az eddig majdnem évtizedes barátomnál is 1-2nél ezt vettem észre magamon, hogy amint unalmasabb lesz az életük, vagy pl. nincsen jobb dolguk soha sem rajtam kívül, elkezdem elveszíteni az érdeklődésem.

Ez az egész betegen hangzik és tudom, hogy undorító vagyok. Felfogom, de egyszerüen nem tudok mit tenni. Ha erőltetem, csak annál rosszabb lesz. Egy utolsó önző és érdekembernek tartom magam emiatt lassan.

Mit tudnék tenni ez ellen?