Szerintetek mitől értékes az ember?

A társadalom semmiképpen nem tudja eldönteni ki az értékes ember, ugyanis a többség nem értékes. Tudom tudom, mindenki értékes és egyedi...

Szóval az emberek 80%-a egy idióta. A maradék 20%-a értelmes intelligens és ezt nem úgy kell érteni, hogy minden fajta matek feladatot megtudnak oldani mert lehet segghülye ezekhez a dolgokhoz ha az életre nem az. Tehát aki az életben tud teljesíteni. Józanul gondolkodik, nem enged mások győzködésére, stb.. Nehéz leírni így, hogy mitől lesz különleges egy ember. Az az ember különleges akivel ha beszélsz érzed, hogy rendesen normálisan kommunikál és közben érzed is, hogy igen ő őszintén gondolja amiket mond, ráadásul nem is hülyeségek. Ő egy értelmes jó lelkű értékes tagja a világnak. Minden téren.

Bocsi ha nem érthető annyira. :D

"az emberek 80%-a egy idióta. A maradék 20%-a értelmes intelligens"

Szerintem ezzel sokan egyetértenek. Csak az a probléma hogy saját magát mindenki a 20%-ba teszi.

Attól függ kinek. A társadalomnak? A munkáltatónak? Egy barátnak?

Én úgy gondolom, hogy ha valakinek nagyon egyedi és fontos tudása van, vagy valamiből nagyon jó, akkor biztosan értékes.

De ettől még más is lehet értékes. Pl számomra értékes minden barátom és a családom is.

Mielőtt lepontozol a föld alá:

- igen, hosszú

- igen, én így gondolom. A kérdés így kezdődik: "szerintetek..?"

Ha nem tudod felfogni mit jelent egy szubjektív véleménymegosztás, akkor vitatkozz velem, érvelj ellenem, cáfolj rám és örömmel megvitatok bármit, mert nyitott vagyok más véleményére is. De ha lepontozol, azzal tovább erősödik bennem a tudat, mennyire egy szánalmas fórummá vált ez a weboldal. Akinek-nem-inge-nem-veszi-magára.

1. Ki dönti el, hogy ki az értékes? A társadalom vagy az egyén?

Is-is. Attól függ, hogy az adott embert éppen melyik elemzi.

2. Miben nyilvánul meg, hogy valaki értékes?

Társadalom szempontjából:

Értéket képvisel és olyat tesz le az asztalra, amivel a társadalmat fejleszti, előrébb viszi, az a hasznát veszi.

Pl. tudós, feltaláló, vagy egy teljesen átlag ember, aki bármilyen olyan tevékenységet végez, ami pozitív irányba visz előre a világban valamit.

Ámde eszembejutottmégvalami:

Az az ember, aki tegyük fel, társadalom szempontjából a világ leghasznosabb embere (megmenti a Földet a klímaváltozástól, felszámolja a háborúkat stb stb.), de emberileg egy rohadék szemét alávaló hazug, erkölcstelen, elfogadhatatlan saját értékrenddel bíró (képzeljetek el mindenféle ember-állatgyilkos, beteg elméjű zavart stb.) személyt, ő hasznosnak számít?

Ahogy az egyének ítélik meg (az átlag ember válasza és a legtöbb facebookos idézetek illetőleg közhelyek alapja): "csak szeresd amit csinálsz, légy önmagad, érd el, hogy mások is szeressenek, hiszen attól vagy értékes, hogy hiszel magadban és boldog vagy".

Öööö. végülis akkor csak önző mód magaddal kell törődnöd és értékes leszel? Végülis a pszicholgóusok válláról leveszed a munka terhét.

3. Az általánosságban hangoztatott jóindulat... és hasonlók elegendők hozzá?

Elegendő lehetne, de nem az. Hiába vagy te az egész világgal jóindulatú és önzetlen és jóakaró, előbb utóbb kapsz egy golyót a fejedbe (lásd.: történelem)

4. Te ezzel a megállapítással teljes szívedből egyet értesz? Vagy az értékességhez több kell? Szükséges hozzá egy alap EQ vagy IQ szint? Egyáltalán mi az " értékes" és az "értékes ember" definíciója?

Akkor most nagyon dióhéjban elmondom hogy én mit gondolok, gondoltam (pár rész már ismétlés lesz):

Én pár éve még úgy hittem, az az értékes ember, aki hasznot hoz a társadalomnak.

Azzal hogy én boldog vagyok és énekelek a réten, attól még nem lesz belőlem hasznos ember.

A munka, amit végeztem arra volt jó, hogy felesleges dolgokat csinálok felesleges embereknek, hogy azt felesleges tevékenységet végző vevő felhasználják. Ez nem tett boldoggá.

Ezután orvos akartam lenni. Hiszen az hasznos. Betegeket gyógyítani, életeket menteni. Több közöm van az értékhez? De bizony. Emberi életek múlnának rajtam. Hasznos dolog segíteni az embereken? De az ám. Hiába tanultam rengeteget, nem vettek fel, de másik egészésgügyi képzésre igen. Elvégeztem, elkezdtem "segíteni" embereken. De ott is úgy éreztem, hogy ez semmi. Kit akarok átverni? Nem tudom őket meggyógyítani. Csillapítom a fájdalmukat, de fél év múlva újra látom őket. Ezzel senkinek sem teszek jót, nem oki terápiát végzek, csak tüneti kezelést. Ez teljesen lelombozott. Egy haszontalan, semmivaró kezelést végző embernek gondoltam magam.

Azután új munkába kezdtem, ami konkrétan pénzes emberek csicskamunkája volt. Nem volt rossz a fizetés, de ez aztán végképp egy alja munka volt.

Most újra tanulni kezdtem, amivel nagyjából társadalmi hasznosságban ugyanott leszek, mint egy orvos. Dönthetek majd arról mi jó, mi rossz.

Hasznos tagja leszek a társadalomnak, hiszen úgymond "én magam fogom képviselni a társadalmat.

Régen úgy gondoltam, hogy aki nem viszi előre a társadalmat, nem hoz hasznot, csak úgy elvan és vegetál a saját életében, az ő életének nincs semmi értelme. Minek? Csak fogyaszt és fogyaszt és fogyaszt és termeli a mocskot maga körül, de ő maga semmit nem tesz a környezetéért, a társadalomért, a világért.

Amikor haszontalan munkákat végeztem, én magam is egy ilyen értelmetlen zombinak éreztem magam, és emiatt sokszor ártottam is magamnak fizikailag.

De hogy az egyénről is legyen szó:

Másfél éve megismertem egy embert, akinek csak egy érettségije van, se szakma, se semmi, egyedül él, nagyon sok embert megbánt maga körül, egy nőcsábász csávó, aki egy pókerarc. Zéró érzés vagy hangulat olvasható le az arcáról. Együtt dolgoztunk egy rövid ideig.

Először őt is beskatulyáztam a "haszontalanok halmazába", aztán rájöttem, hogy ő sokkal értékesebb, mint én. Nem tudom miért. Ő valahogy más. Nem váltja meg a világot, nem gondoskodik senkiről sem, elvan a maga kis világában, de mikor beszélgetünk és amilyen művelt egyén, úgy érzem mindent tud a világról, de magában tartja. Legyen szó tudományról, művészetről, vagy akár csak arról hogy milyen mosogatószivacs-márkák vannak, egyszerűen mindenhez hihetetlen mód értően válaszolni tud és lehet vele beszélgetni. És később kiderült, hogy vannak érzései is. Ezzel együtt bár a korábbi elméletem szerint "nem hoz hasznot a világnak, mert nem csinál semmit, munkájaként csak érdemtelen, gazdagok felesleges csicskamunkáját végzi, ezen kívül otthon ül", mégis úgy érzem, ő kell a világnak. Én nem tudnám elképzelni az életem, ha vele nem beszélhetnék bármiről kéthetente egy órát.

Nem azért kedvelem, mert dumálhatok vele, hanem mert valamiért úgy érzem, ő a legkülönlegesebb ember az egész világon. Így, mint egyén számára szerintem ő hasznos. Nem csak nekem hasznos, rajtam kívül biztos még nagyon sok ember számára hasznos. De nem tudom megmondani, miért.

Még a 6-os vagyok, csak hamar ütöttem le az entert. Folytatás:

...de nem tudom megmondani, miért.

Ha én egy harmadik személy lennék és választanom kellene önmagam között az X mennyiségű végzettségemmel és az X mennyiségű szaktudásommal és munkámmal,

illetve a fent említett fickó között, akinek se szakmája, se jó hasznos munkája, se kutyája, se senkije nincs,

akkor biztos, hogy inkább saját inkább önmagam lőném le.

Erre a kérdésre szerintem nincs objektív válasz. Valaminek az értékessége a szemlélő értékrendjétől függ. Más a válasz, ha egy liberális embert kérdezel és más, ha egy vallásos embert kérdezel. A kaliforniai amerikai azt fogja mondani, az az értékes ember, aki valami újat alkot, ami piacképes és jobb a versenytársaknál, de segít az embereknek kibontakozni. Egy kínai azt fogja mondani, hogy akkor vagy értékes, ha nem vagy "kiálló szög", ahogy azt Ázsiában mondani szokás. Egy hindu szerint akkor vagy értékes, ha belenyugszol abba, amibe születtél, egy nyugati szerint akkor, ha megpróbálod a legtöbbet kihozni belőle.

Számomra az az értékes ember, aki igyekszik enyhíteni mások szenvedésén és nem a kapzsiságának él. De ha mondjuk az lenne a kérdésed, hogy mi alapján keresek párt, akkor megint más lenne a válaszom.