Miért jó nekem, ha szomorú vagyok?

f/l?

hány éves vagy?

a szomorúsághoz is hozzászoktál, az elején sokkal rosszabb volt, mostmár csak a konstans állapotra törekszel.

ilyen lenne a boldogság is, az elején nagyon fura és idegen, de ehhez is hozzá lehet szokni.

Én van hogy teljesen közömbös vagyok mindennel, gondolatba a középső ujjamat mutatom és azt ismétlem hogy k*pja be minden és mindenki. Persze ez azért is van mert mostanában folyamatosan csak csalódok, az emberekben, a lehetőségekben, az internetben, a társadalomban, egyre inkább azt érzem hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel.

Régebben pedig boldog voltam, örömmel jöttem haza, motivált voltam, jó kedvűen keltem fel, afféle "bármire képes vagyok" érzéssel. Most meg alig várom azt hogy visszafeküdhessek aludni, mert utálom a valóságot, rengeteg célom van, de amióta ez a hülye vírushelyzet is van kiveszett belőlem a tenni akarás. Nem el lustultam, hanem közömbössé váltam mindennel kapcsolatban.

A szomorúság nem jó, se neked se másnak. Az ember alaphangulata vidámság, de ez a hangulat nagyon hamar megsérül, már az életünket is sírással kezdjük. Az lenne jó, ha sérelmunkön azonnal túl lennénk és végleg megfeledkezhetnénk róla, hogy azonnal visszatérhetnénk az alaphangulatunkba. Úgy téve elkerülhetnénk hogy szokássá, állandó állapottá váljon a szomorúság, és a boldogság sem okozna rossz érzést, bűntudatot és nem kerülne erőfeszítésbe.

Igen, mások is éreznek hasonlóan, de nem hinném, hogy valami nagy gond lenne veled, mégse lenne jó, ha ez így maradna. Ajánlanám tegyél szert nagyobb önismeretre határozottab, erősebb öntudatra, önbizalomra, akkor könnyebben túlesel az esetleges sérelmeken és nem csak könnyebben megbocsátasz azoknak akik megsértettek, hanem egyre ritkábban fog bántalmazás érni.