Akik azon hőzöngenek, hogy véglegesen korlátozzák le a külföldi utazást és a rendezvényeket, azokból igazából az irigység beszél?

Hogy máshonnan idézzek kommentet:

"Időszerű lenne az is, hogy ne mászkáljunk fél kontinenst azért, hogy 2 hülye tárgyalni tudjon, van már internet mindenhol. Alapvetően ennek az egésznek az emberiség arcából kéne visszavegyen, és változnia kellene. De látom egyesek a régi módszert sírják vissza, ami ide vezetett. Bravó!"

"Szeretnél 10évente ilyet? Oké, látom szereted azt, hogy döglenek az emberek, félnek, bekell zárni országokat, és önteni a pénzt a védekezésbe. Mindezt azért, hogy te Gipsz Jakab évente 3x elmehess a tengerhez, 5m2-en ihass a többi részeg fsszal, meg hasonló dolgok. Éljen a hülye világ, éljenek a vírusok!"

Nem lehet, hogy itt igazából az irigység a mozgatórugó? Szerintem az ilyenek már a vírus előtt is halálba kívánták a szomszédot meg a kollégát, akik külföldre utazgatnak, miközben ő még a megyehatárt is alig hagyhatja el, ők fesztiválokra járnak, ő meg még egy klubbulit se engedhet meg magának. És gondolom, a jelen világhelyzet okoz nekik egyfajta pillanatnyi kielégülést, mert most végre nem csak az ő tehenük döglik, hanem mindenkié az utcából.

Ti hogy gondoljátok?