Mindig csak magamról beszélek, hogy tudnék erről leszokni?
Van két barátom, akikkel gyakran beszélgetek, de úgy érzem elrontom a kommunikációt.
Az egyikük sose mond semmit. Mikor megkérdezem, hogy van, mi történt vele mostanába, annyit szokott csak mondani, hogy "semmi. Tudod, szokásos. Dolgozok, van munka. Inkább te mesélj!" - és hát mit van mit tenni, hogy ne legyen kínos csend, tényleg én kezdek magamról beszélni, ő pedig élvezi a történeteimet, mindig meg tudom nevettetni :D Aztán ha már 1 órája nyomom a rizsát a hülyeségemről, addigra már ő is belelendül és elkezdünk rendesen beszélgetni, véleményt formálmi egy-egy témáról, nem csak sztorizni. (Ez sokszor megment engem, mert a végére tényleg beleunok a saját hangomba...)
A másik barátommal úgy vagyunk, hogy tudom, hogy ő is nagyon sokat szeretne mesélni magáról, hogy mi van vele, nála nagyon igyekszem visszafogni magam.
Mikor ő megkérdezi, hogy hogy vagyok, akkor valami bekapcsol az agyamban és úgy érzem most meg kell vele osztanom egy (szerintem nagyon jó) sztorit, végigmesélem A-Z-ig, novellát írok neki egy egyszerű válaszra.
És akkor döbbenek rá, hogy teljesen lesokkoltam szegényt, óvatosan a végén megkérdezem, hogy "és veled miújság, hogy telt a hétvége?" és vagy nem válaszol semmit, vagy pedig annyit ír csak, hogy "elment."
Ha személyesen találkozunk, akkor sokkal többet beszélgetünk, de rendesen érzem magamban a koncentrációt és az erőlködés, mikor a barátom végre felszabadul és önfeledten mesél egy történetet, hogy mit csinált legutóbb, én pedig alig figyelek oda rá, mert mormolom magamban, hogy "ne hozz szóba saját példát erre! Bírd ki, hogy nem akarod felülmúlni egy érdekesebb történettel! Most az a dolgod, hogy meghallgasd, legyél tekintettel rá!!"
És mikor végez a történettel, csa kiömlik belőlem is a sok blablabla, ami után látom az arcán, hogy "te mindig csak magadról beszélsz..."
És ezek után mindig rosszul érzem magam, mert tudom hogy elrontom, de már érzem, hogy nem szívesen beszélgetnek velem. :((((((
Le lehet szokni erről?
(Látjátok, ide is milyen hosszú szöveget írtam? XD)
Mert az első haveromnál sem szeretek csak magamról diskurálni, baromi unalmas tud lenni, ha hallanád, mint 3. személy. :)
A második embernél pedig azér szeretnék leszokni, mert beszélgetés közben (vagyis nem is beszélgetés, hanem amikor csakis magamról pofázok), akkor fel vagyok pörögve és kiesik körülöttem minden, és a mondóka végén veszem észre magam, hogy őt alig hagytam szóhoz jutni és látom rajta, hogy csüggedt, vagy szomorú, vagy nem is tudom mi pontosan, de negatív hangulat van utána és kínos csend. :(
Lehet nárcisztikus vagy és feltűnésmániás.
Így lehet leszokni nem, csak kontrollálni tudod.
Uhh, megértelek, én is kicsit ilyen vagyok. Próbáld valahogy "sajátoddá tenni" azt, amiről ő beszél, vagy mesélj olyat, ami őt is érinti, pl találkoztál egy közös ismerősötökkel...vondd be valahogy.
Én ilyesmivel próbálkozom.
Köszönöm a válaszaitokat, kipróbálom mindet :)
Az otthon nem beszélek tipp menni fog, mert lehet hogy épp az a bajom, itthon egyedül vagyok, és nincs kivel beszélnem xd
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!