Hogy tudnék erről leszokni? Ha egyedül vagyok akkor az ismerőseimet oda képzelem és beszélek velük.

Kicsi korom óta bántottak. Vannak barátaim de nem nagyon beszélünk neten csak suliba. Van egy párom már jó pár hónapja, táv kapcsolat de amint tudunk találkozunk. Naponta amint csak van egy szabad perce ír és én is. Sokszor vagyok egyedül. Testvérem nincs, a szüleim elváltak, anyukám sokat dolgozik és egy ideje neki is van valakije így mégkevesebbet találkozunk.

Kisgyermek korom óta ha valakivel pl. össze vesztem akkor mikor egyedül voltam újra játszottam a helyzetet a kedvem szerint. Ha valakibe szerelmes voltam eljátszottam hogy ő is belém.

6 évesen úgy gondoltam ez normális. 16 vagyok!

Ezek sajnos nem múltak el. Szokásommá váltak. Naponta ez van évek óta. Próbáltam csak egyszerüen abba hagyni de nagyon nehéz mivel olyan rég ez van ezért természetessé vált hogy ezt csinálom.

Mivel messze van a párom tőlem ezért ha nem beszélgetek pont vele őt is magam mellé képzelem és ahova képzelem oda pl kap egy csókot (ha a fal van mellettem és oda képzeltem magam mellé akkor a falnak adok egy puszit mintha csak neki adnám). Nagyon sok streszt ezzel oldottam meg hogy oda képzeltem azt az adott illetőt és kedvem szerint történt a beszélgetés kiabálás dobálózás...Remélem valahogy ezt "ki lehet nőni" mert nem akarok ilyen lenni.

Egyszerüen olyan akarok lenni mint minden más tini ha egyedül van nyomja a telóját és nem képzelt emberekkel beszélget!!!!

Előre is köszönöm a válaszokat!