Mit lehet arra mondani, ha vita közben valaki azt vágja hozzád, hogy hazudsz, amikor valójában nem?

Azt kell megkérdezni, miért állítja ezt olyan biztosan.

Pl. olvasott egy adatot, ami ellentmond annak, amit te mondtál? Hol olvasta? Mennyire megbízható az a hírforrás? Nem lehetséges-e, hogy rosszul emlékszik, vagy félreértett valamit a cikkben?

Viszont ha a saját szemével látta, hogy nem úgy van, ahogyan te állítod, akkor pl. elég nehéz lesz meggyőzni. :-))))

Eleve nem vitázom olyan tahóval, aki azt a szót használja, hogy "hazudsz"

Egy kulturált vitában legfeljebb tévedni lehet, ami nem egyenlő a hazugsággal. A tévedést meg lehet tényekkel cáfolni.

#3

"Sajnos a megcáfolás nem játszik,..."

Bocs,egyszerre írtunk.

(4-es vagyok)

"Sajnos a megcáfolás nem játszik, mert két ember emlékszik két különböző dologra és ebből alakul a vita."

Akkor csak annyit mondj, hogy "én így emlékszem". Az nem lehet hazugság, hogy te így emlékszel. Viszont adja az analógiát, hogy ő is azt mondja, "én meg úgy"... És máris nem arról van szó, hogy valamelyikőtök hazudik, hanem, hogy valamelyikőtök rosszul emlékszik.

Hát például lehet emlegetni az illető felmenőit, csak nem célszerű.

Anyumnak egyszer anno sikeredett egy 4-es matek(?) dolgozata, és akkor a kiosztás után a tanárnő rászállt, hogy ismerje el, hogy csalt, ígérte is, hogy nem lesz semmi következménye, csak ismerje be, hogy csalt.

És anyám meg nem mondta, mivel nem csalt, és csalás nélkül sikeredett olyan jóra a dolgozata.

És a tanár meg valami 5 percig, vagy nemtom mennyi ideig mondta neki, hogy "nem lesz semmi következménye, csak valld már be, hogy csaltál."

És ugye anyám kitartott amellett, hogy nem csalt, mivel nem is; csak a tanár bele akarta beszélni, meg rá akarta beszélni,hogy ismerje el, hogy csalt, mert a tanárnak meg meggyőződése volt az.

Anyám pedig tehát szerencsére végig ki tudott tartani amellett, hogy nem csalt.

A tanár meg nem hitte el neki. És a tanárnak ha még él-és emlékszik rá, valószínűsíthetően még mindig az a meggyőződése,hogy csalt, csak nem ismerte be; pedig nem.

Szomorú történet ez.

Amúgy szóval tehát ha az illető magasabb pozícióban van, mint te, akkor jobb,hogyha csöndben meghúzod magad, ha nem akarod hogy pl kiszúrjon veled, lehet pl kolléga, főnök, tanár, stb. Szóval lehet, hogy valamikor le kell nyelni a békát. Ha meg pedig pl szülőd az illető, és fennáll, hogy esetleg megfenyegetne, hogy kidob a házból,akkoris inkább hagyd rá,mertha meggyőződése, rögeszméje, nem fog "engedni a 48ból", vagy hogy mondjam, tehát inkább hagyd rá, ne ellenkezzél, és akkor hamarabb békénhagy. Aki tévedhetetlennek hiszi magát, arra rá kell hagyni, de mondjuk nem úgy hogy pl "te" is beismered, amit nem követtél el, ha te tényleg nem csaltál pl, akkor tarts ki mellette; tehát ne hagyd, hogy azt mondassa ki veled, hogy csaltál, amikor nem is. De tehát ha nem ilyen kemény téma, akkor nem is kell feltétlenül reagálni rá úgy konkrétan valami szóbelit; hanem elég lehet, ha csak meghallgatod; és akkor ha elmondta, és úgy tűnt, hogy te figyeltél, akkor majd előbbutóbb csak kimegy másik szobába. Csak tarts ki, nem kell feltétlenül hagyni,hogy játszon veled, hogy hatással legyen rád, pl hogy felidegesítsen/feldühítsen. De mondjuk ha dühös leszel valami vádaskodásra, az tökre érthető, de lehetőleg, hogyha pl valaki "betámad", ne vedd fel a kesztyűt. Hallgasd meg , amit mondani akar, utána hamarabb szabadulsz.