Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Változtál 20-25 éves korodnál...

Változtál 20-25 éves korodnál emberileg?

Figyelt kérdés

Érettség stb?


Ha igen indolkold miben

Ha nem azt is


2021. ápr. 4. 10:42
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%

Inkább 20-27


Először jött a nagy kiábrándulás a felnőtti létből, hogy mennyire nem az, amit az ember gyerek vagy kamasz fejjel elképzel róla, és mennyire nem úgy működik a világ ahogy ő azt annó megálmodta. Aztán évekig dolgoztam magamon, hogy ezeket valahogy feldolgozzam és ezek ellenére is tudjak egészséges lelkülettel élni a világban. Bár ezen még mindig dolgozom, de már sokat fejlődtem. :D

2021. ápr. 4. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
88%

Valamiben változtam, valamiben ugyanaz az ember maradtam.


Például ebben az időszakban volt az első két barátnőm. Egy párkapcsolat a legjobb személyiségfejlesztő - megtanultam kiállni a véleményem mellett, odafigyelni a másikra, hatékonyabban kommunikálni. 20-25 éves koromban volt az első komolyabb munkahelyem is. Itt főleg azt tanultam meg, hogy nem érdemes kamuzni és "tapogatózni, mint vak a p*csán" (a volt főnököm mondása :D), hanem direkt módon a kíméletlen igazságot érdemes kimondani.


Amiben nem változtam: ugyanúgy szeretek elmélyedni a dolgokban; ugyanúgy merész terveim vannak, mint tizenévesen és az értékrendem is hasonló maradt.


27/F

2021. ápr. 4. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
84%
Ennyi idősen rendszeresen sportoltam, amit sikerült összekötni a meditációval is ami nagyon jó hatással volt rám testileg, szellemileg egyaránt. Az ember kortól függetlenül mindig változhat ha nyitott a változásra, a fejlődésre és ha hajlandó tenni is érte.
2021. ápr. 4. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%

Elkezdtem egy plázában dolgozni.

Egész addíg nem értettem, hogy a boltosok miért szidják mindíg az embereket... gondoltam biztos túloznak, csak a rosszat emelik ki, stb

Tévedtem.


Rájöttem, hogy konkrétan nem az van, hogy vannak a normális emberek, és 1-2 hülye, hanem vannak a hülyék, és 1-2 normális.

Szóval én nagyon kiábrándultam az emberekből, ezáltal sokkal kevésbé érdekelnek.

2021. ápr. 4. 11:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
81%

Onbizalom teren valtoztam sokat :)


Tizenevesen nullan voltam, utaltam magam es rondanak tartottam magam...


Bar az onbecsulesem meg mindig gyatra, sokszor ugy erzem nem vagyok eleg.

2021. ápr. 4. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
84%
20-25 között sajnos nem sokat, jóval később kapaszkodtam fel személyiségfejlődés szempontjából azokra a lépcsőfokokra, amikre akkor kellett volna. Nagyjából 10 éves fáziskésésben vagyok még mindig.
2021. ápr. 4. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
85%
Én igen, ezalatt az idő alatt megárvultam, elvesztettem több barátot, elkezdtem önállósulni, diplomákat szereztem és elkezdtem a szakmámban dolgozni. Nyilván annyi változás ért, ami alakított rajtam. Amúgy miután meggyászoltam a családom én kevésbé neurotikus vagyok, hogy nincs rajtam az a felesleges stressz állandóan, de amúgy határozottabb, érettebb, kommunikatívabb lettem az évekkel. Illetve mivel mindig rövidtávra látom az életet jobban értékelem a mindennapokat, hogy időt tölthetek másokkal.
2021. ápr. 4. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
100%

Még mindig változó fázisban vagyok 24 évesen is. Szerintem ez így marad életem végéig, mármint nyílván újabb elethelyzetek és újabb szerepkörök folyamatosan változtatják és fejlesztik az ember személyiségét.

Az elmúlt másfél évben külön költöztem a szüleimtől a páromhoz. Ezzel egy teljesen új életszakaszom kezdődött (megtanultam, hogy a rendezett lakásért és a rend megtartásáért baromi sokat kell tenni, ja és vega létemre megtanultam tök jó húsos eteleket sütni, főzni a barátomnak. Most már elég jó gyakorlatot szereztem a konyhában)

Még egyetemre járok (későn 22 évesen kezdtem a felsőoktatást mert gimi után volt egy nagyon mély depresszív időszakom és elöbb abból akartam kilábalni) Az egyetem rájöttem, hogy nem kell már próbálkoznom beilleszkedni sehova sem csak azért, hogy kevésbé legyek fura, és elfogadtam, hogy nagyon outsider tipus vagyok és ez így van jól.

Kihagytam szinte az összes egyetemi bulit, gólya tábort stb-t de nem is bánom mert már nincs bennem a kényszer hogy görcsösen kapcsolódjak másokhoz

és társasági életet éljek.

Rájöttem, hogy a barátságok nem tartanak örökké és akikre igazan számíthat az ember az a legszűkebb környezet, a család, tudom ez nagyon szentimentálisan hangzik. De annyit csalódtam már az emberekbe hogy próbálom a lehető legszűkebb körre redukalni az emberi kapcsolataimat vagyis kb csak a szüleimre az öcsémre és a páromra.


Az önbizalmamat sikerült felépítenem bár nem volt könnyü a sok éven at tartó sulis, gimis pszichés terror után. Már kepes vagyok bízni a képességeimben és tudok élni a tehetségemmel bár még most is sokszor ketségek gyötörnek.


Random emberek vélemenyere már nem adok a külsőmet illetően, ilyen szempontból már kitudom zárni a rossz indulatú negatív kritikákat az életemből.


Azt hiszem végre merek olyan lenni amilyen szeretnék és merek tenni a celjaim eleréséért.

2021. ápr. 4. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

Rengeteget. Iszonyatosan depressziós voltam 10 en évesen, meg gyáva. Most ez sokat javult.

Sajnos volt egy másfél éves kapcsolatom 3 éve, ami rengeteget megölt belőlem amit próbálok visszaszerezni.

Elég elveszettnek érzem magam továbbra is, de pár dolog azért jól alakult. Munka, kapcsolat...

2021. ápr. 5. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 flora08 ***** válasza:
Igen, sokat. 21 évesen, a diploma megszerzése után nem sokkal, elkezdtem dolgozni. A közvetlen kolléganőmmel képtelenség volt együtt dolgozni. Minden úgy volt jó, ahogy ő csinálta, ahogy ő gondolta. Szerettem volna tanulni tőle, de a reakciói elég szélsőségesek voltak: "ne szívd a vérem", "legszívesebben megfojtanálak" Lejáratott a többi kolléga előtt is, el akarta hitetni mindenkivel, hogy én nem csinálok semmit, neki kell mindent. Mindenki látta, hogy nem így van, de nem érdekelte, akiket kinézett magának, szándékosan bántotta. Teljesen biztos vagyok benne, hogy valamilyen mentális betegsége van. Sírva jártam haza egy évig, és csontsoványra fogytam. Szerencsére lett más lehetőségem, váltottam, életem legjobb döntése volt. Évekkel később ő kért tőlem (szakmai) segítséget. Mondtam, annyit várjon tőlem, amennyit ő segített nekem. Azóta nem beszéltünk. Borzasztó időszak volt, de nagyon megváltoztatott, soha többé nem tűrtem el senkitől, hogy így viselkedjen velem. Talán ez a legnagyobb változás, amin átmentem, hogy nem itthon zokogok csak azért mert valaki hülye, vagy mert rajtam vezette le a feszültségét, hanem megvédem magam.
2021. ápr. 5. 13:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!