Mit gondolnál egy olyan emberről, aki több egyetemet is elkezdett és félbehagyott huszonéves korában?

Volt olyan ismerősöm aki szinte kibukott az egyetemről, majd ott is hagyta. Majd rájött, hogy mi az ő pályája, egy sokkal nehezebb egyetemet végzett el ösztöndíjjal.

Én nem tudnék olyant csinálni, amiben nincs motivációm, vagy a gyümölcse sincs kedvemre, még, ha más pont ellenkezőleg van vele.

Persze ez nem mindig így van. Van aki nyomásra elvégez pár egyetemet, és van akiben egyszerűen gátak vannak, amiket nem küzdött le, és azért adja fel.

Sokféle oka lehet. Nem feltétlen képességbeli. Lehetnek családi, anyagi gondok, gyerekvállalás, depresszió ..stb. Én már olyat is láttam, aki az ország egyik legjobb középiskolájából ment egyetemre jó eredményekkel, mégis sok évig csinálta. ELtűnt a motiváció belőle felnőtt korára. Nem a képességeivel lett volna a gond, hisz már középiskolában is magasan az átlag feletti elvárásokat támasztó iskolába járt, amit jó eredményekkel végzett el.

Manapság egyébként is széles a skála a felsőfokú végzettséget adó intézmények között, valahol éjjel-nappal tanulni kell és törni az agyadat (egy nehéz BME szakon , orvosin..s.tb.), máshol általános iskolásoknak való számonkérések vannak és arra kap valaki egy papirt...

Ezer oka lehet. Semmi jogom nem lenne ítélkezni. Főleg, hogy én is félbehagytam. :D De tanultam helyette mást, lett végzettségem.

Én esetleg a helyedben elkezdenék gondolkodni először, hogy a szíved mélyén mikre vágysz. Mi az a terület, ami nagyon érdekel. Ne egyetemet nézz vagy képzéseket először. Hanem csak engedd meg magadnak, hogy bármi lehessen. Utána azt már szerintem jobban fogod tudni szakhoz, tanfolyamhoz, bármihez társítani.