Gyakori az ilyen ember, aki állandóan megsértődik mindenért? (elnézést, hosszú sztori)

Egy olyan emberről van szó, akivel éppen emiatt ment szét most a barátságunk(?). Rendkívül sértődős, vigyázni kell, hogy mit mondasz neki, mert hiába nem úgy értetted az adott dolgot, ő rögtön a rosszabbik végét fogja meg és magára veszi. Két példa az egyébként tengernyi sok eset közül:

Mesél a párkapcsolatáról, nőkről, én próbálom vigasztalni, mert rosszban vannak a párjával. Megint mondok valamit, fogalmam sincs mit, amire felkapja a vizet, és a pofámba vágja, hogy én ne szóljak ebbe bele(!), mert amúgy is ő az idősebb (egy évvel) és több az élettapasztalata. Inkább örüljek, hogy elmondja nekem ezeket és tanulhatok belőle.

Másik: készített egy animációt egy online programmal, és tőlem mint grafikustól kikérte a tanácsom. Én elmondtam a pozitívumait, ahogy kell, de a megjelenést kritizáltam, és mondtam, hogy ha komolyat akar, akkor fizessen valakinek érte, aki valóban ezzel foglalkozik (itt nem magamra gondoltam, hanem ajánlottam volna embert). Hát én mekkora s*ggfej vagyok, hogy mindenkinek tetszik csak nekem nem, és milyen alapon godnolom, hogy ő nem ért hozzá, hiszen ő egy kreatív ember - ami igaz, csak nem grafikai tervezésben, ez ugyanis külön szakma és megvannak a szabályai. De neki van ehhez tehetsége, mert az unokahugát is lerajzolta múlkor úgy, hogy majdnem hasonlított.

Rajta kívül mindenki hibás, ő sosem, ő az áldozat, akit a sok "toxikus" ember (köztük én is) tönkretesz és kihasznál, mert neki nagyon nagy a szíve és mindenkin segít.

Amikor anno elkezdtem edzeni, terembe járni, minden előzmény nélkül lehordott, hogy oda "kokszos cigányok" járnak, máskor meg ő legnagyobb emberjogi harcos. Állandóan másokra irigy (pl. fizetésre jellemzően), hátuk mögött kibeszéli őket, ebből gondolom, hogy rólam ugyanígy gondolhat dolgokat, amit a szemembe nem mond. A durva az, hogy én teljesen biztos vagyok abban, hogy mindezt nem érdekből csinálja, a rengeteg ellentmondás és arrogancia nála tényleg őszinte és belülről fakad, és ő érzi elnyomva magát a gonosz világ által - miközben jól néz ki, jól keres, semmi problémája nem kéne legyen.

Még most felforr bennem a vér, ahogy ezeket leírom, mert sajnos gyorsan elfelejtek embereknek dolgokat és bocsátok meg kb. bármit. De annyiszor mondott már vérig sértő dolgokat, hogy nekem nem fér a fejembe az, hogy eközben ő hogy lehet egy kifejezetten társasági ember, központi figura viszonylag sok baráttal. Szerinte csak én vagyok "ilyen", akivel ez van, más mindenki normális.