Nők, ti mennyire tapasztaljátok ezt a hozzáállást női kollégáktól? Hogy kezelitek az ilyen helyzeteket?

Ez inkább intelligenciától függ, nem nemtől. A buta emberek általában nem tudják, hogy mi miért történik körülöttük a világban, ezért bűnbakokat keresnek, ezáltal kézzel foghatóbbá válik számukra a probléma, és megadja számukra a kontroll illúzióját. De amúgy én is többször tapasztalom ezt a jelenséget nőknél. Azzal a kiegészítéssel, hogy még a szemembe se jópofizik.

Nekem a legjellemtelenebb kollegám egy pasi volt. Még hazudozott is a hátunk mögött a főnöknek, hogy elásson minket.

Dettó így érzek mint te, nő vagyok és barátnőim sincsenek, mert meguntam a folyamatos rosszindulatot, irigykedést és kibeszélést. Nem tudom miért, de a nők többsége tényleg ilyen ami fura mert én is nő vagyok és távol áll tőlem az ilyen. A férfiakkal könnyebb, egyenesebbek, egyszerűbbek, nem akarnak a dolgok mögé gondolni túl sokat, és nem olyan pletykásak ÁLTALÁBAN, bennük én is jobban meg tudnék bízni és a közös munkát is jobban kedvelem, ha nem lusta az illető :) Anyukám munkahelyén (kórház) is ugyanez a helyzet, ő is sokszor kivan, amiért kinézik a többiek, csak mert ő nem vevő a pletykára és rosszindulatra, nonszensz. A legszomorúbb, amit életemben tapasztaltam e téren, hogy a középiskolai(!) gyakorlatom során a szállodában a felnőtt(!) szobaasszony, akihez én voltam beosztva, a szemembe folyton jópofizott, dicsért, elvoltunk, a hátam mögött meg a munkámat és engem kritizált és főnökösködött. Mindezt gondolom irigységből, illetve élvezhette, hogy pár hétig ő dirigálhat valakinek és nem neki. Látszott, hogy megkeseredett a munkájától, de szégyen, hogy egy felnőtt ember képes irigykedni egy 17 éves gyerekre, csak mert valószínűleg már akkor jobb élményeim voltak, mint neki egész életében (mindig hangoztatta is, hogy juj de jó nekem, hogy ilyen szakon tanulok és ennyit utaztam a sulinak köszönhetően stb...)