Más is azt tapasztalja, hogy ma már nem léteznek elvek?

Én is szociáldemokratának tartom magam, de ennek szerintem több szintje van:

- van Facebookon olyan ismerősöm, aki elég gyakran tesz ki szélsőjobboldali tartalmakat. Évekkel ezelőtt találkoztam vele egy kiránduláson, bejelölt, de azóta sem beszéltünk soha. Én nem lájkolom azokat a tartalmakat, amelyeket megoszt. Szerintem már nem is emlékszik rám. Gondoltam arra, hogy valamikor szelektálni kellene az ismerősöket, de még nem szántam rá magam. Ez a helyzet még így határeset. Ismerősök között ott van ez a személy, de amúgy nincs hozzá semmi közöm.

-van olyan ismerősöm a hétköznapokban, aki elég szélsőjobboldali nézeteket vall. Szerinte a melegeket átnevelőtáborokba kellene zárni, meg hasonló gondolatai vannak. Roppant idegesítő tud lenni, hogy mindig nagyon erőszakos politikai ötletekről beszél. Ezért én szinte nem is keresem a társaságát. Abban az esetben, ha véletlenül összefutunk az utcán, akkor udvariasságból elbeszélgetek vele. Régről ismerjük egymást, kb. 20 éve. Mindig voltak neki szélsőséges hajlamai, de az utóbbi években erősödött fel. Próbáltam meggyőzni, hogy változtatni kellene a nézetein, de ez nem vezetett sikerre. Ha véletlenül találkozunk, akkor illemből beszélek vele, de egyébként kerülöm.

- Olyan szélsőjobboldali embert nem ismerek, akit a szó legszorosabb értelmében a barátomnak tartanék. Valószínűleg nem is működne egy ilyen emberi kapcsolat.

Összegzés: nekem, mint szociáldemokratának van egy-két olyan facebook ismerősöm, aki szélsőjobboldali, de érdemben nincs velük kapcsolatom. Évekkel ezelőtt bejelöltek, egyszer ha szelektálom az ismerősöket, valószínűleg törlöm őket. A hétköznapokban nincsenek szélsőjobboldali barátaim, ez fenntarthatatlan lenn. Ugyanakkor van olyan ismerős, aki szélsőséges nézeteket vall. Az ő társaságát nem keresem, de ha véletlenül összetalálkozok vele, akkor nem menekülök el előle. Ennek az oka az, hogy próbáltam meggyőzni elvi szinten, de ezt nem értette meg. Látványosan meg nem szeretnék vele összeveszni.