Akinek gyereke van és ilyeneket mond a gyerekteleneknek, hogy "majd ha legy gyereked, megtudod", az mit érez ilyenkor? Akinek nincs gyereke, az nem is lehet fáradt?
Szóval pl. ha gyerekmentesként beszélsz bármilyen problémádról, és egy gyerekes szülő az arcodba vágja, hogy neki sokkal nehezebb, mert van gyereke, és majd ha neked is lesz, megtudod.
Meg ha mondjuk kimondod, hogy fáradt vagy, akkor egyből jön a válasz, hogy te nem lehetsz fáradt, mert nincs gyereked, mert csak akkor lehetsz fáradt, ha van.
Konkrét példákat is tudok mondani: egyetem mellett dolgoztam 2 munkahelyen, anyám akkor volt gyesen féltesómmal. Ha mondtam, hogy fáradt vagyok, akkor leoltott, hogy bezzeg ő, mert ő kisgyerekkel van otthon, aludni sem tud, szóval mit szóljon ő, mert nekem amúgy marha jó sorom van, csak nem veszem észre.
Volt ilyen ember a baráti társaságunkban is, mondjuk már nem a barátunk, épp ezért, mert folyton mártírkodott, meg bezzegelt.
Ti, akik folyton lekicsinylitek mások problémáit, csak mert nincsen gyerekük, ti mit éreztek ilyenkor?
#15: Pontosan! Pontosan.
Engem nem ért nagyobb trauma annál egész életem során, hogy a szüleim úgy vállaltak be engem meg tesómat, hogy nem volt pénzünk: és olyan tizenéves korunkra ez nagyon elmérgesedett abba az irányba, hogy elkezdtek minket hibáztatni, "hogy ha nem lettetek volna, akkor ez meg az" meg "ezek lettünk volna, ha..." meg hasonlók
Egy lecsúszott, örök vesztes apukám, meg egy kiégett pedagógus anyukám van: nem mondom hogy nem szeretem őket, de onnantól kedzve mindent átértékeltem az életemben, és elhatároztam hogy én nem fogok gyereket vállalni (férfiként megtehetem, hála a sorsnak) addig amíg nem engedhetem meg magamnak és a leendő feleségemnek, mert ezzel mindenkinek fájdalmat okoznék
Akinek ez nem tetszik, az nézzen körül, meg nézzen nagyon mélyen magába, hogy akarná-e ezt egy gyereknek
Hálistennek az én közvetlen környezetemben nincsenek ilyen bolondok. A nővéremnek két gyereke van, teljesen normális maradt, sose ejtett ki ilyet a száján, ha mondjuk én vizsgák vagy valami miatt fáradt voltam.
Viszont a sógornőm, akivel hálistennek nem szoktam találkozni, fekete öves mártírmuter. A férjem szokott panaszkodni, hogy konkrétan a gyereken kívül semmi más témáról nem lehet beszélgetni vele és egy feszt panaszkodik, hogy neki mennyi dolga van. De kb ilyen szinten, hogy pl. Megírja neki a férjem messengeren, hogy voltunk moziban, erre az a válasz, hogy “de jó nektek! Én a gyerekek mellett saaajnos nem tudok moziba menni.”
Nekem ugyan csak nyáron lesz gyerekem, de semmiképp nem akarok ilyen idegesítő lenni és amúgy azt se gondolom, hogy gyerek mellett vagy mellől ne lehetne kimozdulni egy rohadt mozira a férjemmel havonta egyszer.
Amúgy ez szerintem simán csak jellem kérdése. Ha valaki egy mártírkodós, másokat lenyomó személyiség, akkor gyerekkel és anélkül is az lesz, csak a gyereket rohadt könnyű pajzsként maga előtt tartani, mint valami szent grált, amiért ő most feláldozza magát éppen.
Ha meg valaki normális volt a gyerek előtt, utána is az lesz. Max tényleg átmenetileg kattan be amikor még friss kismama és a hormonok meg a fáradság szétviszik az agyát.
18! Ugyanilyen az én sógornőm is. 😑
Még azt is megkaptam tőle anno, hogy "te ezt nem értheted, mert nincs gyereked." A családdal is megutáltatta magát a folyamatos beszólogatásai miatt, plusz minden családi esemény körülötte forgott mert terhes volt, utána a gyerek miatt, utána a következő terhessége miatt, aztán meg a másik gyerek miatt. 3 éve mást sem hallgattunk, csak hogy neki mennyire nehéz és ő mennyi áldozatot hoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!