Miért utálatosak a gyerekes nők a gyerektelenekkel? Mert én ezt tapasztalom.

Felsőbbrendűség éreztük van.

Mint mikor munkahelyeken a tapasztaltabb öregek lenézik az új fiatal dolgozót, mert ő neki még nem nagyon volt része olyan munkában.

Nem a gyerek az oka, ha utálatos valaki, hanem a korlátoltság. Őszintén szólva, sokáig én sem értettem, hogy lehet,hogy egy nő nem akar gyereket, de sosem voltam ezért utálatos senkivel.

Évekkel később már látom, hogy sok oka lehet ennek (és nem egészségügyi problémára gondolok), így még kevésbé érzem azt, hogy ezért jogom lenne utálatosnak lenni bárkivel.

A 3. által leírt, valóban érzékelhető ellentéteket is nehéz értelmeznem. Szerintem túl rövid az élet ahhoz, hogy folyton utáljunk valakit.

5-ösnek tökéletesen igaza van.

De nem csak a gyerekes-gyerektelen nők között áll az utálatosság, hanem a nők részéről majdnem minden nő és férfi iránt is. A női hormonok által uralt agy következménye.

8

Te vagy az ékes példája annak amit írtam. Te most konkrétan általánosítasz és leírod az összes anyát,hogy irigy. Nekem van egy kisfiam, 7 hónapos. Igen,hiányzik a huszonéves testem, a feszes cicim, az átlustizott hétvégék,az,hogy akkor szexelek a férjemmel amikor akarok és akkor amimor akarok,az is,hogy patent rend van és tisztaság mert van időm takarítani és jókat főzni. De ennek ellenére sem gondolnám meg magam ha visszamehetnék az időben. Boldog vagyok így is,csak át kell állni agyban,hogy megváltozott az életünk. Sosem szerettem így senkit,mint a gyerekemet és semmihez nem hasonlítható. Ezt eddig nem tudtam elképzelni,míg nem lett meg a fiam. Tehát nem,nem vagyok irigy az általad felsorolt dolgok miatt a gyerektelen nőkre. De el sem ítélem azt,aki nem akar ilyen mértékű változást az életébe,esetleg nem szereti a gyerekeket. Sőt, az a legkorrektebb ha valaki ezt beismeri és tudatosan védekezve nem vállalja be. Nem mindenki való szülőnek,ezzel nincs semmi baj. De ne gondold,hogy egyszer is megbántam volna,hogy lett gyerekem. És ezzel nagyon sokan vagyunk így. :)

9 Hát én meg ezt tapasztalom, és az ebből fakadó mérhetelen rosszindulatot és utálatot, csakúgy, mint a kérdező!!

Például mikor a munkahelyen a momzillák felhatalmazva érzik magukat arra, hogy felmentsék magukat feladatok alól, és a gyerekmentes kollégák nyakába sózzák, mert jajj istenem ő milyen nagyon fáradt, meg ha haza megy, neki még ott vannak a puják, bezzeg én megtehetem hogy pihenhetek... és ezt annyiszor hallottam már, hogy hányingerem van tőle!! Igen, megtehetem, mert én előbb gondolkodtam! És ők is megtehetnék, mert senki nem tartott pisztolyt a fejükhöz, hogy aláírják a csokot!