Volt már, hogy beszóltak neked az öltözködésed miatt?

Volt.

Nőként tornacipő, farmer, póló szettben járok a legtöbbször, ez nagyon sok embernek nem tetszik, és szerintük így nem vagyok igazi nő, meg eleve "prolisan" öltözök és bunkó módon.

A másik ok pedig, hogy ezt úgy kell elképzelni hogy aktívan kerülöm a mintás, tarka, nagyon színes ruhákat, a legtöbb ruhám fekete, van néhány sötétkék, sötétszürke pólóm és 1-2 visszafogott színű kiegészítőm, ez sokak szerint felháborítóan unalmas, soha nem fog senki észrevenni, prűd vagyok.

Igazából engem ezek maximum annyira érdekelnek, hogy jókat szórakozok rajta + örülök hogy van egy rosta, hogy ezek az emberek első látásra el fognak kerülni engem, amiért hálás vagyok.

Még nagyon régen, általános- és középiskolában, mert mindig ugyanazt hordtam, és ezek a koromhoz/alakomhoz/nememhez/időjáráshoz nem illő, nem márkás, sokszor rossz minőségű darabok voltak.

Találd ki ennek az okát... Igen, akkor elég rosszul állt a családom anyagilag.

Iszonyatosan rosszul esett.

Gyerekkoromban nem kaptam zsebpénzt, szóval nem tudtam magamnak ruhákat venni, a szüleim pedig a nővéreim ősrégi, kinőtt, kinyúlt ruháiban járattak, amik 10+ éve kimentek a divatból. Az iskolában gyakran beszólogattak emiatt az osztálytársaim, illetve amiatt is, hogy amikor évente kb. 2x kaptam új ruhát, anyám mindig vagy 2 számmal nagyobbat vett, hogy ha növök, ne kelljen egyből újat venni és emiatt mindig pacuha voltam. Kb. 9.-es lehettem, amikor először kaptam "zsebpénzt", ami kb. naponta 100-200 ft volt, hogy tudjak kaját venni, én meg inkább hetekig nem ettem semmit a suliban, hogy össze tudjak spórolni annyi pénzt, hogy vehessek egy új ruhát és végül vettem egy pulcsit, ami annyira megtetszett (igazából az volt az egyetlen ruhám, ami tetszett), hogy minden nap abban jártam...ami miatt megint csúfolni kezdtek. Erre még rátett egy lapáttal, hogy anyám nem mosta a ruháimat, gyerekkoromtól kezdve mindig volt 1, max. 2 farmerom egy évre, amiben minden nap jártam és azt mondta, nem kell mindig mosni, mert úgy fog tönkremenni, úgyhogy kb. 2-3 hetente voltak mosva a nadrágjaim, ha valamivel összekentem vagy leöntöttem, volt, hogy 2 hétig úgy jártam benne, mire végre kimosta...Ha egy pólót odaraktam a szennyesbe, ami nap közben rajtam volt, még ha beleizzadtam, akkor is veszekedni kezdett velem, hogy nem kell egy pár órás használat után egyből kimosni...Illetve mindig mondogatta másoknak, hogy miattam vagyunk szegények, mert egy pár használat után kimosatom a ruháimat és ezzel annyi mosószert meg vizet elpocsékolunk...

Felnőttként, ahogy elköltöztem, persze megtudtam, hogy nem kerül vagyonokba egy mosás és nem csak a leggazdagabbaknál szokás, hogy egy használat után (főleg, ha bele is izzadnak) kimosnak egy ruhadarabot és utólag el se merem képzelni, milyen szagom lehetett és így már kicsit meg is értem az osztálytársaimat, akik szanaszét szivattak...

23N

Gimiben egy lány párszor piszkált miatta, ami eleinte nagyon zavart, de a végére megtanultam ignorálni. Annyi dióhéjban, hogy nem voltam olyan, mint a többi lány, nem járkáltam télen is haspólóban, nem Zara-ból meg márkás boltokból öltöztem és néha sportosabban is. Egyszerűen én nem tudok tizenezret kiadni egy ruhadarabért, amikor egy másik boltban ennyiből egy komplett szettet tudnék venni..

Nem voltak minőségtelenek, szakadtak a ruháim, szerintem jól is néztek ki, és még kényelmesek is voltak.

Hogyne. Anyám a fő “zaklatóm” napi szinten mind a mai napig. 😅

Egyébként jóban vagyunk, de számtalanszor szóvá teszi, hogy mennyire “ocsmány” a sötét sminkem, meg hogy ha nem ismerne, biztos, hogy megijedne tőlem.

Egyszer a fővárosban sétáltam tetőtől talpig feketében, hátamon egy gigantikus műbőr hátizsákkal, rajta gigantikus méretű szegecsekkel díszítve. Férfi részlegen vett hátizsák egyébként, csak elegem volt abból, hogy női táskákból alig árulnak nagy méretű, mégis mutatós és vagány darabokat.

Elhaladtam egy random ember mellett, akkor még ‘annyira’ nem voltam gyanús neki... aztán meglátta a hatalmas szegecses táskát a hátamon, és azonnal kiáltozni kezdett, hogy “Azt a k***@!” Mintha minimum fel akartam volna robbantani.

Egyszer vendégségben voltunk a szüleim ismerőseinél. Mint általában, akkor is 13 centis platform bakancs volt rajtam. Amikor már távozunk, és felvettem a cipőmet, az apuka szóvá tette, hogy ebben biztos nem engednének át a határon, meg hogy annyira robosztus és hatalmas, hogy ebben aztán rengeteg füvet el lehetne rejteni. Nem mintha lennének ilyen terveim. 😂

Voltam egy keresztény lelki gyakorlaton, ahol a lelki beszélgetéskor a nő rögtön azt kérdezte tőlem, hogy foglalkozok-e okkultizmussal vagy ‘horoszkópokkal’. Amikor kijelentettem, hogy nem, soha életemben, és nincsenek is ilyen szándékaim, alig akarta elhinni. Pedig nem lógtak rólam Baphomet fejek, “Satan is my daddy” feliratok, vagy bármi más.

Orvosnál is megfordultam. Az első alkalommal az orvos és az asszisztense elég normálisan elbeszélgettek velem, érdeklődőket voltak felém.

Bőrzsekiben mentem, “kócos” hajjal, szegecses táskával, és valami kalap is lehetett rajtam. Aznap valamiért az “elegancia” helyett egy ilyen szett mellett döntöttem.

Aztán a következő alkalommal rögtön a LEGELSŐ kérdésük az volt minden előzmény vagy bevezető nélkül, hogy: “Cigizel?”

Nem tudom, ezt a hipotézist hogyan és miből szülték meg.

Először fel sem tűnt, hogy nekem szól a kérdés. Dohányszűz (!) vagyok, az egyik legundorítóbb dolognak tartom mindennemű függőségekkel együtt, kipróbálás szinten sem űztem soha. Még csak az kéne, hogy több nyavalyám legyen egy hasonló addiktív dolog miatt, hogy többet adóztak nekik... Nem mellesleg pont előtte beszélgettünk pár dologról, a tanulmányaimról, amiről köztudott, hogy az első adandó alkalommal elutasítanának, ha a dohányzáson érnének, és igen csak megsínylené a teljesítményem.