Milyen volt gyereknek/fiatalnak lenni az 1980-as években Magyarországon?

1. színház, mozi még a községekben is, múzeum, kultúrház, gyerekműsorok, discó, ahol táncoltunk és nem drogoztunk

2 babák, autók, társasok, nyáron a szabadban bicikli, túra, sátirozás,

3 farmer miniszoknya,

4 kisz és úttörőtáborokban.szüleink munkahelyének táboraiban. Én bejártam az országot. szüleinkkel legalább 1 hetet a Balatonon, de inkább kettőt szintén kedvezményesen, munkahyelyi, és ki tudták fizetni, pedig sosem voltunk gazdagok.

5 a Tisza cipő és az Alföldi papucs.

Délután foglalkozások, ahol többnyire játszottunk, vagy a feladatot oldottuk meg, naplót írtunk, rajzoltunk. Versenyekre jártunk

6 Kemény.leckét kellett írni, tanulni, olyan nem volt, hogy valaki nem tud olvasni, ha valakit megvert egy tanár, akkor otthon kapta a következőt, és nem a tanár volt meghurcolva. Viselkedni kellett, nem lehetett kimászkálni vagy enni óra alatt, meg hangoskodni.

7 estimese, sorozatok, gyerekfilmek, színházi előadások, vasárnap délelőtti gyerekfilmak.

8 engem szigorúan neveltek, időre kellett hazajönni, ez mindig életkorfüggő volt.ha felgyulladtak a lámpák, otthon kellett lenni.Rendesen kellett tanulni, de otthon segíteni is meg a kertben is, takarítani, pórszívózni. zöldséget pucolni.

Én szerettem a gyerekkorom mert a szocialista rendszerrel párhuzamosan a szüleimnek háztáji gazdasága is volt és otthon szabadnak éreztem magam. Tehát ha énekeltük az iskolában például a "Mint a mókus fenn a fán..." dalt akkor nekem tényleg azt jelentette hogy "Miénk e föld, erdő mező...". Csak később, továbbtanuláskor szembesültem azzal hogy a városi kortársaimnak ez mást jelentett, az ő életüket nem láttam annyira szabadnak.

A nyarak például természetjárással teltek, biciklivel bejártunk mindent a környéken. De a Balatonon is szoktunk tölteni egy hetet és a Zsiguliból tátott szájjal néztük a nyugati kocsikat.

Voltak építőkockák, fémépítő játékok amit össze lehetett csavarozni, de rábeszéltem a szülőket egy drágának számító villanyvasútra is. De a játékokat hamar felváltotta a barkácsolás és a technika vívmányai utáni érdeklődés. Tehát "kibeleztem" a rossz tévét, a jó zsebrádiót vagy "beállítottam" a 12 évesen kapott segédmotoromon a karburátort de szerencsére a sógorom autószerelő volt.

1. Játszótér mindenféle mászókával, a tesó meg két méterrel arrébb focizhatott és még lehetet nézni az öregek sakk, esetleg kártya partijait. Állatkert, tőle külön a Vidámpark. TV-ben hétvégén a gyerekműsorok.

Tiniként mozi, koncertek, musical előadások, disco.

2. Könyveket imádtam, sokat olvastam. Volt egy város széli hétvégi kert, ott a fára mászás, bújócska. Anyukámmal festettünk az azóta már betiltott kék papírra. Társasoztunk rengeteget. Testvéremnek autópályája volt. Volt valami mágneses játék amiből építeni lehetett. Külföldről megunt babákat kaptam, az nagyon nagy szó volt akkor.

3. Nagymamám által kötöttben ugyanúgy, mint a külföldi farmerban (ami miatt irígység tárgya voltam akkor is, ha ettől még csórók maradtunk). A 80-as évek hangulata igencsak benne van a mai divatban, persze más anyagok voltak.

4. Minden évben vidéki kisvárosban a nagyszülőknél több hét. Szülői rokonságnál vidéken egyszerre több unokatestvérrel több hét. Szülők munkahelyi nyaralója 1 hét. Apukámmal úttörőtábor kisdobosként is, később táborban segítőként a maradék idő.

5. Festett arccal bemenni a suliba, ahol ez tilos volt.

6. Semmi extra. Szinte természetes volt, hogy az leszel. Nekem nem jelentett sem pozitív sem negatív élményt, viszont a KISZ-be sehogy se tudtak beszervezni.

7. Szigorú. Még volt egy, pálcával körmöst adó tanárunk.

8. Fel sem tudom sorolni. Mézga, Pom Pom, kockásfülű nyúl. Most körbenéztem retro mese oldalakon és olyanok vannak régiként felsorolva, mint hupikék, amit én már felnőtt fejjel láttam. Ja, és ne felejtsük, hétfőnként max. a TV-t nézhettük és nem azt ami benne volt...

9. Mindkét szülő részéről egyszerre szigorúan és szeretettel. Olyan furcsa egyveleggel amit ma kevés helyen látok.

Hozzáteszem az elején: nagyközségben nőttem fel. Volt különbség nagyvárosi élet, és vidéki között.

De nálunk is volt mozi, kettő is. Majálison, gyereknapon sok jó gyerekprogram volt, hétvégente számítógépes szakkör commodore 64-ekkel:).

Iskolában következetesen, rendre neveltek minket. Persze volt kivételezés az ismerős, rokon gyerekeivel, de senkinek nem adták potyára a jó bizit. Egyszerű szülők gyerekei jártak jórészt az iskolánkba, de kivételes esetben volt jelen az egymás közötti agresszió, csicskáztatás. A renitens gyerekeket nem dédelgették, kipaterolták hamar a gyépébe, egyéni tanrendbe.

Suli után lecke összecsap, irány az utca. Ment napestig a foci, bringázás-sokszor a szülők 28-as bringájával, kisebbek a férfi biciklin a vázon átbújva tekertek bravúros ügyességgel. Sokat kidobóztunk, bújócskáztunk,vagy csak bandában ücsörögve tanultuk a nagyobbaktól a hülyeséget.:)

Amikor kisebb voltam, divat volt a tenisz rövidgatya, fehér teniszzokni csíkkal a szárán. A trapéz gatya már ment kifelé a divatból, a válltömés -lányoknál pólóban is!- meg befelé. Menő volt a széldzseki, télen a hótaposó, és a furcsa mintázatú pufidzseki, ami alúlról felfelé szortan ment át barnából fehérbe, kb. úgy nézett ki az ember, mintha berobbant volna alatta a budi sz-ás közben...:)Ja, meg pufi dzsekiben a Parmalat feliratos kék dzseki.

A márkás ruhákat ált. Bécsből hozták be, vagy kamionoskotól vették, esetleg az ecseri piacon. Hihetetlen király volt, akinek hétzenés kvarcórája volt, később számológépes órája. Sok kisipari ruha volt forgalomban a késő 80-as években, de az ismert gazdaságpolitikai okokból elég drága volt divatosan öltözködni.

Gyerekeknél menő volt a 10 sebességes versenykerékpár, a legjöbb a cseszkós favorit , utána a csepel marathon, a legalja a ruszki alufelnis tragacs volt.

Ha kaptál egy babettát, király voltál. Ha simsonod volt, bármelyik csajnál jó voltál. Nagyon nagy státuszt jelentett, csak nagyon jómódú gyerekeknek volt ilyesmi, sajnos volt akiknek az első, és utolsó motorjuk lett a szimó...

Nyaralás: A legszegényebbek is elmehettek egy hétre vállalati üdölőbe a Balcsira. Tényleg, voltak akik konzerven éltek 7 napig, de minden nyáron mentek. Nekem sajnos nem adatott meg, mert mi építkeztünk vállalati kölcsönnel, így mi a szivárványt is csak fekete-fehérben néztük. :(

Az úttörőséget senki nem vette komolyan. A tanárok is azon voltak inkább, hogy jól tanuljunk, és jól érezzük magunkat örsi kiránduláskor, hulladékgyűjtésekkor.

A tv minősíthetetlenül sz.r volt szórakoztatás szempontjából. Alig volt gyerekeknek szóló műsor,az is inkább kultúrális. Elbűvölve néztük a német kertévék meseblokkjait, amikor bekötötték a parabolát, azaz a kábeltévét. Azelőtt a kocsmákban a vhs-ről játszott, pro7-ről másolt kazikról volt lehetőség a donátkacsát megismernem a donaldrágó után. Tehát a marketing terméket hamarabb ismertük, mint magát a mesét!

Nagyságrendekkel nagyobb volt az emberek biztonságérzete. A rendőrnek igaz, nagyobb hatalma is volt, mint kellett volna, DE! Simán bement a pujárók utcáiba, tisztelték a cigányok a rendőrt, amelyik meg okoskodott, azt hamar helyrerakták. Ha valami eltűnt, csak bement a kocsmába, és amikor kijött, már tudta, hol kell keresni. A gyári munkások, tanárok több hektáron termesztettek, szőlészkedtek, kerítés sehol nem volt, mégis a gazdája szüretelt nyár végén a telken, nem a trógerek. Ma már kilopják a szemed is. Első osztályos korom óta egyedül gyalogoltunk haza gyerekként, ma már ezt nem lehet megtenni.

Viszont a teljesség kedvéért: nem volt minden rózsaszín. Mindenki ivott, mindenki cigizett, és volt valami reménytelen tompa hangulat a nyolcvanas években, ahogy én azt gyerekként megéltem. Arra is emlékszem, sokan lettek fájdalmasan fiatalon öngyilkosok, tetőről ugráltak, autó elé ugráltak, begyógyszerezték magukat... szóval fura volt ez az időszak.