Az miért van ,hogy tapadnak rám a gyerekek, állatok? Pozitiv energia ,vagy ilyesmi,esetleg más? Mit gondoltok?👇

En regen az allatokkal sem tudtam mit kezdeni, plane nem gyerekekkel. Raadasul boszorkanyos vagyok, mindenki igy definial, es alap uzemmodban nem mosolygom.

Azota sok ido eltelt. Az allatokat imadom, a gyerekekre foldonkivulikent tekintek. De magneskent vonzom oket. Talan pont azt szeretik, hogy nem tolakszom, de kivancsiva teszem oket.

Van ebben megmagyarazhatatlan. Aki hozzam mer jonni, azzal aranyos leszek, de szinte az ellenkezoje van ramirva.

Hiszek abban, hogy megereznek valamit.

Szerintem a pozitív energiáról lehet szó, de nagyon átérzem a helyzetet.

20 éves fejjel élem ezt át elég sokszor, de amikor fiatalabb voltam, akkor is gyakori volt. Pedig nekem az alapnézésem sajnos még csak nem is mosolygós.. (dolgozom rajta!)

Gyerekeket és állatokat is szépen vonzom, bár sajnos a gyerekekhez nem igazán értek, de valahogy mindig megtalálnak engem :D Konkrét állatos példa, ami nagyon megmaradt az az volt, amikor egy messziről nagyon nyugodtnak, türelmesnek tűnő, éppen lámpánál ülő husky hirtelen megfordult, nyílegyenesen a szemembe nézett és vidáman megindult felém. A póráz másik végén a gazdival. Sosem láttam még azt a kutyát, de ő úgy viselkedett, mintha ezeréve ismerne és egy szokásos játékos lerohanásra készül. A gazdi meg mondogatta, hogy sosem csinált még ilyet a kutya, és sűrűn elnézést kért.

Lovardában is volt pár példa, az ottani kutyák is leginkább hozzám jönnek, egy makacsabb, néha hisztisebb ló is velem a legegyüttműködőbb.

De ezeket mind sikerélménynek könyvelem el, és örülök neki, hogy ilyenekben lehet részem :)