Ha nem találnál párt, és egyedül lennél, viszont egyszer csak fülig, és őszintén beléd szeretne egy veled azonos nemű férfi/nő, adnál neki egy esélyt?

Én igazából hasonló helyzetben vagyok, mint a kérdés. Sosem volt párkapcsolatom, sosem randiztam, senki se udvarolt nekem. Nem is nagyon teperek érte, hogy ez megtörténjen. De van egy belső érzés, ami azért néha feltör, mert mindenhol az jön, hogy párra van az embernek szüksége. Mindezek miatt, sokszor éreztem úgy, hogy a szerelem gondolata tetszik, így félő, hogy kb. bárkivel tudnék kapcsolatot kezdeni, ha ő érdeklődést mutat felém (nemtől, viselkedéstől,... függetlenül).

Sőt abban sem vagyok biztos, hogy kihez vonzódom, simán lehet, hogy legalább biszexuális vagyok.

22N

(Ha azt a példát vesszük, hogy már csak 2 ember van a Földön, szerintem egy rövidebb-hosszabb magányos időszak után, mindenki inkább a másik ember társaságát választaná, nemtől függetlenül. Ez persze nem szerelem, meg nem kell még szexre gondolni egyből. De ha hónapokig-évekig élne így két ember, annyit változnának fejben, olyan kapocs alakulna ki köztük, hogy az akár átalakulhat vonzalommá.

Főleg ha erre még rájönne az, hogy oka van, hogy ketten vannak a Földön, valószínű lennének olyan helyzetek, amikor a másikat meg kell menteni, vagy valamelyikük akár halál közeli állapotba kerül. A hála és a magány gondolata olyan erős lenne, hogy nagyon nagy mértékben növelné a kettejük kötődését.)