Az emberek miért nem szoktak empatikusak lenni a depressziósokkal,lelkibetegekkel, önsorsrontó emberekkel ?

7: Komolyan egy depressziósnak akarjátok előadni, hogy mi a depresszió?

Rengeteget tehet az érintett személy azért, hogy jobban legyen. Én is megtehetném, hogy nem kelek ki az ágyból és nyivákolok egész nap, hogy így elmegy az élet mellettem. Az önsorsrontás ugyanez. Féltesz valakit, az meg újra és újra megy a vesztébe, kiköt egy féreg mellett, rommá vereti magát, hurrá... Őszintén leszarom, hogy ki mennyire beteg, akiben van egy kis csírája is a józan észnek, nem viselkedik úgy, mint egy igénytelen nyomorék, hanem elmegy szakemberhez, belátja, hogy beteg és küzd ellene. Felfordul a gyomrom az ilyen "ez van, beteg vagyok, nem tehetek róla" emberektől. Mindenkinek tönkreteszik az életét, csak észre sem veszik... Mindenki értük aggódik, mindenki harcolna értük, ők meg élvezik, hogy elsüllyedhetnek a szarban, mert azt könnyebb.

14. Attól, hogy még te depressziós vagy, nem tudsz mindent, mert nem mindenki olyan, mint te.

Ne magadból indulj ki. Az, hogy neked ez ekkora nagy erény, hogy te nem sajnáltatod magad, pont azt mutatja, hogy valahol te is ezt szeretnéd. Te itt amúgy ugyanúgy felhívod magadra a figyelmed, hogy neked ilyen olyan papírod van, észre sem veszed, de közvetetten sajnáltatod magad.

Sokat lehet tenni a depresszió ellen, de ez nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy leírod. Szerinted, ha a depressziós embernek ez olyan nyilvánvaló lenne, akkor nem tenne valamit? Ezért akasztják fel magukat az erdőben emberek, ahol senki sem találja meg őket? Hogy felhívják magukra a figyelmet? Lóf@szt. A depressziós azért depressziós, mert egy olyan elmeállapotban van, amiben nem önmaga, nem tud racionálisan gondolkodni, nem látja a kiutat. Ez nem olyan egyszerű, hogy csak gondol egyet valaki és abbahagyja. Sokakról nem is tudják, hogy depressziósak, amíg túl késő, mert aki tényleg az, az csak szeretne normálisan élni, ezért sokszor csinál úgy, mintha minden rendben lenne. Lehet, hogy egyik nap még nevet a családjával, a másikon meg már a plafonról lóg. Ha te nem ismered ezt az érzést, akkor legfeljebb valami mild bipoláris zavarod lehet.

Aki facebookon ilyen nyálas, önsajnáló üzeneteket, idézeteket oszt meg, az nem depressziós, de attól még igenis vannak, akiknek nem ilyen egyszerű. Őket pont nem látod, úgyhogy fogalmad sem lehet róla hányan vannak. Nem egy ismerősöm volt úgy depressziós, hogy nem sajnáltatta magát, mégsem jött ki belőle könnyen. Sajnos vannak önsajnáltatók, de ők pont nem azok, akik szoronganak, akik valóban depressziósak.

Ha valaki nem hajlandó elmenni szakemberhez és nyitni afelé, hogy meggyógyuljon, ami bizony egy fájdalmas és nehéz folyamat, akkor csak kínoz maga körül mindenkit, miközben szinte élvezi, hogy rohad a saját szarában.

Az ilyen embereket nem tudom sajnálni. Csak azon lehet segíteni, aki engedi, ezek az emberek pedig nem ilyenek. Ezeknek csak az a jó, hogy vergődnek meg szenvednek és kapják a szánalommorzsákat. Gusztustalan viselkedés és rohadt igénytelen.

Én is depressziós vagyok, nagyon nehéz most. Úgy érzem, senki, azaz SENKI nem ért meg és nem is akar. Tudják hogy ez depresszió, de ők inkább úgy fogalmaznak: "bolond vagy, és ezt mindenki tudja".

Hazudjak? Jól esne, ha valaki kicsit sajnálna, vagy inkább megértene, de mindenki engem hibáztat az egészért, és nagyon haragszanak rám, mert úgy gondolják, nem csak magamat pusztítom, hanem a környezetemet is.

Sajnos nagyrészt igazuk van. Egyrészt házassági problémák miatt lettem újra ilyen, másrészt viszont tehettem volna ellene, nem kellett volna hagynom, hogy így elkeseredjek, nem lett volna szabad így belemerülni. Meg akadályozhattam volna, még az elején, most meg úgy érzem, soha nem jövök ki ebből a sötét veremből.

Szóval az én hibám-e, hogy beteg vagyok? 50-50%. A férjem szerint 100 a javamra, és hogy már ő is kezd megbolondulni miattam, én keserítettem meg az egész házasságunkat (bár nem rémlik hogy az egész rossz volt :/ )

Megérteni nem akar, haragszik, mert én is hibás vagyok (bocsánat, csak én). Semmi baj, csak legalább ne bántana miatta...

De ha tényleg ilyen rossz, hogy vagyok, akkor legyenek boldogok, mert nemsokára nem leszek...