Beteges, hogy megsirattam a régi telefonom?
Most adtam el a három éves iPhone-omat, ami annyira a szívemhez nőtt, hogy miután elment vele az új tulaja kitört rajtam a szabályos bőgés.
Ez normális vagy én vagyok túl érzékeny?
Veletek fordult már elő ilyesmi, hogy sírtatok egy tárgy miatt? 24/L
"De miért cserélted le?"
Mert szegény már öregecske volt, én meg gyorsabb, jobb képfelbontású, jobb kamerájú készülékre vágytam. :/
De ettől még hiányzik. Az az én telefonom volt, én lőttem vele millió képet pl. Rómában és Londonban a csoporttársaimmal csavarogva, azon keresztül ismertem meg a barátom hajnalokba nyúlóan chatelve, az remegett a kezemben, mikor vizsgák előtt olvastam rajta a megoszott diákat, és soha nem hagyott cserben, soha nem fagyott le, soha nem kellett bug miatt újraindítani. És ezer ugyanolyan típusú teló közül is megismertem volna, ha nem puszta megérzés alapján, akkor azért, mert minden egyes rajta lévő karcot pontosan ismertem, még egy ugyanolyan készülék nincs belőle a világon. Az az ÉN TELEFONOM VOLT :(
"soha nem hagyott cserben, soha nem fagyott le, soha nem kellett bug miatt újraindítani"
Hát igen, az almák már csak ilyenek. :)
De nyugi, ha veszel egy másik iOS-es telót, az sem fog soha cserben hagyni.
Teljesen normális, hogy egy drága használati tárgyért ennyire odavan egy szegény ember. Évek fizetése van egy ilyen telefonban neki.
Én kereset nélküli egyetemista diákként a kórházban törtem össze a csúcsszuper telefonom anno, hetekig sírtam miatta, mert tudtam, hogy 10 évig nem lesz mégegy ilyenem és szenvedhetek egy vacakkal most, ami alig akar működni.
#13 ja, olyan szegény, hogy szabadidejében Rómában és Londonban sétálgat a barinőivel. xD
Nincs abban semmi különös, hogy a szenzitívebb emberek képesek ugyanúgy kötődni tárgyakhoz, mint emberekhez - anyagi helyzettől függetlenül. Nem kell ezt is patologizálni, a kérdező egy érzelmesebb személyiségtípus.
Kedves Kérdező!
Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy Te inkább vagy "tárgy-tudatosabb", mint sem az átlag, józan életű ember. Nincs ezzel semmi baj. Ám, ha ennyire kötődsz, ragaszkodsz a tárgyaidhoz, akkor bizony nehezen fogsz tudni megválni bármi mástól is. Márpedig azok beszéltek jól, akik azt mondták ,hogy a telefon az CSAK telefon. És azért találták ki, hogy téged, az embert szolgálja ki. És nem azért, hogy Te szolgáld ki a telefon igényeit. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne kéne időnként feltölteni, leporolni, tisztán tartani, s vigyázni rá. Azt kell, különben megbosszulja a nem-törődést. De ez minden tárggyal így van. Például autóval is.
De azt simogatni, becézgetni és minden karcolás eredetetéről nyilvántartást vezetni... hát azt egywtlen telefon sem igényli. Tudtommal.
Olyat már hallottam, hogy egy felnőtt, aki pici korától együtt nevelkedik a pici kutyájukkal... és amikor a kutyus tizen-egynéhány éves korában, már vén és meghal.. hogy azt az élőlényt, akinek addig szintén egy szív dobogott a mellkasában... hogy azt a szeretett és sok szolgàlatot teljesítő kutyust bizony megsíratta. Én is megsírattam a 13 éves 4kg tömegű kutyánkat. De egyetlen telefont sem. Pedig eddig már kb. 5-6 telefonomat cseréltem le az elmúlt kb. 30 évem alatt.
És egyàltalán nem érzem úgy, hogy egy szívtelen "senki" lennék az élők sorában.
Igenis át tudom élni az élőlények, emberek bánatát, érzelmi hangulatvàltozásaikat. Erre még a kutyám is lehetőséget biztosított még élő korában. Nagyon is.
No... de egy telefon? Annak hol ketyeg a szíve? Vagy a CPU-ra gondoljak? Ami csupa félvezető, szennyezett szilicium-alapú egykristàlyból készült egy rideg gyár automata gépsorain... Ez nem tud meghatni. Bármikor, bárhol előállíthatnak ugyanolyat, de még annàl sokkal jobbat is.
Àm kutyából... abból nem. Az ugyanis teljesen természetes úton születik. Mindenféle különösebb emberi beavatkozás nélkül. És így hát egy állatot, vagy akár embert szeretni... nem pont ugyanaz, mint egyetlen nagy sorozatban gyártott tőmegcikket. Ami ez esetben telefon. De.. lehetne egy étkészlet is. Vagy egy autó.
Remélem érted ezek utàn, hogy mit értek "tárgy-tudatosság" alatt, szemben az "élőlény-tudatossággal".
Valójában egy-egy tárgy, az bármikor lecserélhető. Ám egy élőlény, legyen az emver, vagy kutyus... az nem. Mert ezrn utóbbiak MINDIG EGYEDIEK! Sohasem talàlsz két ugyanolyan kutyát, vagy két ugyanolyan embert. Még, ha ikrek lennének.. akkor sem.
Az ERŐ legyen Veled!
Még annyit...
Arra gondolj, hogy minden egyes tárgy az csak szolgál téged. És minden egyes tárgyat, vagy pláne a benne lévő szoftvert, alkalmazást CSAK kölcsön kaptad. Fizetünk a tárgyért, fizetünk a szoftverért, de SOSEM birtokoljuk. Még a WINDOWS operációs rendszert is csak kölcsön kapjuk. Használatra, de NEM birtokolhatjuk. (Ez benne is van minden egyes szoftver szerződésben!)
És azt is tudjuk, hogy a telefon pèldául... az operációs rendszer, plusz alkalmazások nèlkül csak egy darab "vas". Maximum verekedni, vagy dobàlózni lehetne vele. A használhatóságát épp a kölcsönbe kapott "leke", a szoftver teszi lehetővé. Amit így birtokolni NEM is lehet.
Úgy hogy az a tény, hogy Te oly sok mindent tudtál vele kezdeni... azt épp nem a "vas" tette csupán lehetővé, hanem a hozzá pénzért kölcsönzött "tudás". Amivel FELOKOSÍTOTTÁK azt a fémekből, félvezető elemek millióiból és lítium alapú energiaforrásából álló vasat. Csak ezen múlott, hogy igazán jól tudtad használni és szolgaként azt. Amíg el nem avult. Ugye...
És a következő okostelefonodban is csak kölcsönzött "értelem" fog ketyegni... azt sem birtokolhatod, tehát.
Viszont... okosan és jól felhasználhatod magad számára.
Ennyi nem elég?
Az ERŐ legyen veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!