Hogyan tudnám tultenni már magam a régi sérelmeimen?

Ez durva történet, de legfőképpen azt kellene tudatosítanod magadban, hogy már nem vagy kiszolgáltatott középiskolás, hanem felnőtt ember, aki képes megvédeni magát, ha kell.

Megvannak erre a megfelelő kommunikációs módszerek, ha valaki ezzel próbálkozna. De ezt elsősorban Neked kell lerendezned magadban.

Ismered a cirkuszban leláncolt bébielefántok történetét? Kiskorukban egy cövekhez kötik őket, amitől nem tudnak elszabadulni, mert még gyengék hozzá. Megtanulják, hogy képtelenek rá, ezért felnőttként már meg sem próbálják, pedig egy-két rándítással simán kitépnék a földből.

Ez a tanult tehetetlenség.

Érzemileg valószínűleg egy ilyen állapotban vagy a trauma miatt. Jó volna, ha egy kicsit önzőbbé válnál, és felismernéd, hogy jogod van képviselni a saját érdekeidet, és kiállni magadért. És ebben normális körülmények között senkinek sincs joga és lehetősége megakadályozni téged ma már.

Ez nehéz munka, de ha nekiállsz, akkor néhány év alatt helyrerázódhasz. Ha nagyon nem megy, pszichológus felkeresése javasolt, mert nem érdemes így leélni a hátralévő évtizedeidet.

Tudd azt hogy erős vagy!

Egy ilyen trauma sorozat után,normális az hogy nehezen kezelsz le szituációkat, konfliktusokat.

Az akkori osztálytársaid pedig elképesztően ostoba és gyenge emberek lehettek. Egyszerűen azért,mert mások elnyomásából kovácsoltak maguknak egy olyan látszólagos előnyt,ami csak a hozzájuk hasonlóak szemében emelte fel őket. Úgy gondolom, hogy az ilyen emberek többnek érzik magukat ha elnyomhatnak mást és megkapjak a visszacsatolást amivel kitömhetik a bennük tátongó üres hiányt.

Ezzel csak azt akarom tudatni veled hogy nem neked kell bármivel is kevesebbnek érezned magad bárkinél. Nem vagy értéktelenebb,kisebb,gyengébb senkinél sem. Sőt,sokszor a hozzád hasonló sérelmeket megélt emberekből lesznek a legerősebbek.

Ne szégyelld a gondolataid,érzéseid vagy hibáid.

Egyszerűen fogadd el és vállald fel magad.

Ha meg szükségesnek érzed,lazán keress fel egy szakembert.