Szerintetek miért ilyen depresszív a hozzáállás a magyar történelemhez és hazaszeretethez?

Ha tisztában lennél a magyar történelemmel, ez nem hiszem, higy kérdés kéne hogy legyen.

Vagy a depresszív szó nem.világos.

De megtanítják azt is. Sőt, egyes eseményeknél hősként emlékezünk őseinkre, pedig borzalmas dolgokat tettek.

Ilyen például a honfoglalás és államalapítás közötti "kalandozások". Büszkék vagyunk rá, milyen jó harcmodor stb. Mi a valóság? A nagy "hősök" elmentek kifosztani falvakat, gyilkolászni és megerőszakolni nőket. Ez nincs eltitkolva, így tanítják, hogy ez volt, mégis pozitív dolognak van beállítva, hogy a "dicső kor".

Vagy a kereszténység behozatala. Pozitív dolog? Lehet. De azt elfelejtjük, hogy gyakorlatilag egy teljes országra rákényszerítettek egy vallást. Megkínozták, megölték azt aki nem értett egyet. Ez hol pozitív?

Szóval az, hogy mit hogyan ítélünk meg, elég bonyolult, de nem gondolom, hogy depresszívebb lenne a magyar töri mint kellene.

Másik dolog, hogy egyik legfontosabb célja a történelem tanulásnak, a régi hibák elkerülése.

Plusz mindig a győztes írja a történelmet.

Tegyük hozzá, egy olyan ország ami rendben van a jelenben és van jövőképe erős gazdasága, ott sokkal egyszerűbb a "múltra" meg "nemzeti büszkeségre" építeni.

Magyarországon mire építesz?

Milyen múlton merengjünk, amikor a jövőnk is kilátástalan a jelenünk is céltalan? Hiszen gyakorlatilag csak egy extrémen korrupt balkáni mentalitású ország vagyunk és nem is látszik kiút ebből az elkövetkezendő néhány évtizedben.

Egyre jobban lemaradunk még Kelet európán belül is.

Korábban "büszkén" hirdettük, hogy mi vagyunk a "legvidámabb barakk", gengszterváltás után is hirdették hogy még mindig Szlovákia, Románia, tököm tudja kik előtt vagyunk. Most is hirdetik, hogy Magyarország jobban teljesít, közben meg a béka segge alatt vagyunk.

A történelemnek nem a sikereket, vagy a vesztesegeket kell tanítania. A történelemnek azt kell tanítania ami történt, állásfoglalás nélkül.

A japánok még 200 éve is a saját középkorukat élték, ezért sikerült így megőrizniük azt a kultúrát.

Sajnos igen, a történelemszemléletünkben is visszaköszön ez a fajta áldozatmentalitás.

Pedig lehetnénk büszkék is a tartásunkra, mert bár például a forradalmaink közvetlenül nem értek célt, közvetve alaposan tágították a mozgásterünket (kiegyezés, legvidámabb barakk), és ezzel hozzájárultak a sorsunk jobbra fordításához.

Tegyük hozzá, a jelen politikai "elit" meg úgy az elmúlt 10-20 év egész bagázsa erősen bemocskolta az összes valamire való "büszkeségünket".

Amikor 48-as meg 56-os forradalmainkat arra használják, hogy aktuálpolitikai elletétet szítsanak. Vagy a "mi vagyunk a végvár" típusú megnyilvánulások, hiszen mi védjük egész Európát a gonosz migráncsoktól.

Vagy Magyarország a "keresztény" ország. Még úgy is, hogy a többség egyszerűen pont leszarja a vallást, mégis ebbe az irányba terelik.

Vagy elvileg szovjet megszállás volt, közben mégis az Oroszok seggét nyaljuk és egyre inkább eltávolodunk attól a Nyugattól amire az átlag ember vágyik.

"Ilyen például a honfoglalás és államalapítás közötti "kalandozások". Büszkék vagyunk rá, milyen jó harcmodor stb. Mi a valóság? A nagy "hősök" elmentek kifosztani falvakat, gyilkolászni és megerőszakolni nőket. Ez nincs eltitkolva, így tanítják, hogy ez volt, mégis pozitív dolognak van beállítva, hogy a "dicső kor"."

Mint bármely más nemzet európában de főleg ázsiában nem lehet felelőségre vonni minket ezért a franciák felelőségre vontak minket egy olyan háború miatt amit nem mi akartunk pedig ők aztán értettek a háborúzáshoz vagy pl az angolok. Szóval az hogy miket tettünk az nem lényeg főleg abban a korban a honfoglalás csak egy volt a több tucat erőszakos bevándorlás közt. De mi inkább az 56-os és 48-as hősökre emlékezünk vagy a mohácsi csatában harcoló katonákra stb na meg a feltalálóinkra/találmányainkra pl számítógép, helikopter de képzeld el hogy a leghíresebb amerikai filmkiadókhoz is magyar név fűződik pl paramount erre vagyunk büszkék