Szerinted is sokat szenvednek a fiatalok a járvány alatt?
14-18 éves kor között iskolába kellene járni, de nem csak a tanulásért hanem hogy barátokat szerezz. Szerelmesnek kell lenni, szórakozni kellene, kipróbálni sok mindent. Tágítani kellene a látóköröd, feszegetned a határaidat. Ebben a négy évben annyi élményt és tapasztalatot kelle gyűjtened, amelyből egész hátralévő életetből táplálkozni tudsz.
És most ez az egész egy generáció életéből kimarad.Nem járnak iskolába, este 8-kor otthon vannak-korábban se igazán mászkálnak el-nincs hova. Egy generáció, amely életéből kimarad szalagavató, ballagás stb.
Akik nem ismerik az osztálytársaikat, és akik számára a randi legfeljebb a szobában való kuporgással egyenlő.
"Igen, buszoztunk, mert látni akartuk egymást. Aztán az esti busszal hazamentünk. Nagy tett! Vagy már nem járnak a buszok?"
azért buszoztál nap, mint nap, mert látni akartad a barátaidat? cseppet sem azért, mert iskolába kellett járnod? ezt nehezen hiszem el - de persze megvalósítható, ha az embernek hiányzik a társaság. csak épp van egy kis bibi: úgy hívják, járványhelyzet. amiben nem buszozgat az ember naponta órákat, ha nincs rá nyomós oka (különben ilyen erővel akár ki is nyithatna az iskola, meg bármi más is).
Így van, buszoztunk, mert busszal lehetett eljutni a barátainkhoz.
Ahogy írod, falun ez a lehetőség. Szóval nem csücsültünk otthon és bánkódtunk, hanem megindultunk. Mindenkinek volt bérlete, nem volt nagy tett. Aztán 17 éves korára meglett mindenkinek a jogsi is, itt ez a szokás, nem voltunk többé a tömegközlekedéshez kötve.
Nem hiszem el, hogy a többség inkább otthon ülne ehelyett, az ember alkalmazkodik a rosszabb körülményekhez.
Én bármit megadtam volna, hogy ne kelljen minden nap bejárnom az iskolába fizikailag, nem volt olyan nagy élmény a verés, gúnyolódás.
Este 8-9 körül meg amúgy is otthon kellett már lennem, nem számított volna.
"21-es, este 8 előtt oda buszozol és olyan célból, ahová és amiért akarsz."
direkt játszod értetlent, vagy kamuvírus-konteós vagy? nem esett le az elmúlt egy évben, hogy NEM zárkózunk be hosszabb időre 20-30 másik emberrel szűkös légtérbe, hacsak nincs rá igazán nyomós indokunk? ha minden magányos iskolás napi szinten buszozgatna délutánonként a haverjaihoz, az összes járványügyi korlátozást le lehetne húzni a WC-n.
Nem vagytok veszélyben, úgysincs 1 barátotok sem.
A többiek megoldják.
Én nemtudom, itt gyakorin mindenkit terrorizáltak, piszkáltak fiatalkorában, hogy ennyire utáljátok a közösséget? Elég végigolvasni a kommenteket, a legtöbb ilyen kérdés alatt minden 2. válasz antiszociális emberektől van. Kicsit nehéz elhinni...
Plusz, aki azt mondja, hogy nincs semmi baj a vírussal, mert ugyanúgy meglehet oldani a találkozást a barátokkal - na hát látszik, hogy annak nincs egy barátja se, azért mond ilyen hülyeségeket.... A legtöbb embernek van élete, munkahelye, tanul, és nem éppen rohadt egyszerű sem hétköznap, sem hétvégén összehozni egy találkozást. Főleg úgy, hogy minden zárva, és nem lehet beülni sehova. Ha meg beszélgetni akarunk, akkor meg nem fogunk elmenni kirándulni a pilisbe... Viszont amíg volt jelenléti oktatás, addig ez nem volt gond, mivel be kellett járni, mind középsuliba, mind egyetemen, találkoztál a barátaiddal, szaktársaiddal. És akárki akármit mond, szükséges az, hogy az ember szocializálódjon, fejlessze a soft-skilljeit, hisz azért vagyunk emberek, könyörgöm....
Azt még hozzátenném, hogy sokan már sportolni sem tudnak, mert az amatőr csapatsportok is be vannak tiltva. Valakiknek ott volt barátjuk, és az jelentette A közösséget... De most már az sincs, csak a versenyzőknek. A sok antiszoc meg erre is azt mondja, hogy ez van, lelehet menni futni... Egyedül... Kész vicc...
Szerintem ez a helyzet minden olyan egyént megvisel, aki normál helyzetben nem így éli az életét. Én dolgozom, de nagyon szeretek jönni, menni, máshol hétvégézni, városnézés közben bemenni valahova, beülni egy sütire, étterembe, kávézóba, elmenni szórakozni, beülni egy kocsmába a barátaimmal, színházba menni, fürdőben lazítani, heti párszor konditerembe járni, stb.
Most én is azt érzem, hogy felkelek, dolgozok, hazamegyek, elfoglalom magam, lefekszem, másnap minden kezdődik előröl. Bűnözőnek érzem magam, ha este 8 után esek haza, vagy nagyobb baráti társasággal röffenünk össze valakinél. Érdemben a hétvégéim sem mások, hiszen nagyjából az egyetlen kikapcsolódási lehetőség a kirándulás, ami nekem nem fekszik, főleg nem hidegben. Megjegyzem kirándulni is max a közelbe lehet elmenni, mert az nem játszik, hogy mire odaérünk, jöhetünk vissza. Szóval katasztrófa és bár én egy nagyon nyugis embernek tartom, engem is egyre jobban frusztrál ez a helyzet. Valami megmagyarázhatatlan belső feszültség kezd úrrá lenni rajtam, amiért ilyen mértékben lekorlátozzák a kikapcsolódási lehetőségeket. Nincs aktív pihenés, csak az állandóan pörgő mókuskerék és a tespedés. Szerintem ebbe szép lassan mindenki bele fog hülyülni, aki nem egy otthonülő típus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!