Szerinted is sokat szenvednek a fiatalok a járvány alatt?
14-18 éves kor között iskolába kellene járni, de nem csak a tanulásért hanem hogy barátokat szerezz. Szerelmesnek kell lenni, szórakozni kellene, kipróbálni sok mindent. Tágítani kellene a látóköröd, feszegetned a határaidat. Ebben a négy évben annyi élményt és tapasztalatot kelle gyűjtened, amelyből egész hátralévő életetből táplálkozni tudsz.
És most ez az egész egy generáció életéből kimarad.Nem járnak iskolába, este 8-kor otthon vannak-korábban se igazán mászkálnak el-nincs hova. Egy generáció, amely életéből kimarad szalagavató, ballagás stb.
Akik nem ismerik az osztálytársaikat, és akik számára a randi legfeljebb a szobában való kuporgással egyenlő.
Pl. unokaöcsémnek kimaradt a szalagavató és valószínűleg a ballagás is ki fog maradni. Természetesen ő is, meg mi is nagyon sajnáljuk.
De azért a szenvedés nem itt kezdődik. A második világháború alatt is éltek gyerekek, fiatalok - na amit ők átéltek, azt már valóban lehet szenvedésnek nevezni.
Ez a mondatod pedig szimpla ostobaság: "És most ez az egész egy generáció életéből kimarad." Egy éve tart a járvány, de nyáron visszahúzódott, tehát akkor normális kamasz-életet élhettek. Remélhetőleg pár hónapon belül azért már visszahúzódik a járvány már csak az oltások miatt is. Tehát nem, nem marad ki, csak lesz benne egy ilyen időszak. Aki azt mondja, hogy ez a járvány elveszi a fiatal éveit, az csak ürügyet keres az önsajnálatra.
Amúgy említett unokaöcsémnek is van barátnője, akibe ugyanolyan szerelmes, mint minden kamaszfiú az elsőbe. Az unokahúgomnak is tart a még járvány előtt kezdődött kapcsolata, és egyre komolyodik a dolog. Ők a példák rá, hogy igenis meg lehet élni a fiatalságukat ilyen helyzetben is.
De természetesen akinek nincs semmi élete, az most ráfoghatja a járványra.
Van napi 4-5 online óra, délre lényegében vége. Utána este 8-ig azt csinálnak magukkal, amit akarnak, aki akar (versenyszerűen) sportolhat (azok is közösségek, nem csak az iskola), találkozhat mindenki a haverjaival.
Aki akarja, megoldja a szociális igényeit. Nem sajnáltatni kell magad, hanem tenni. (Aki panaszkodik, de nem tesz semmit, annak nem fáj eléggé...)
Otthon tespedni persze könnyebb. Illetve ott van az online kapcsolattartás ezernyi formája.
A szalagavató amúgy is egy túlhypolt valami, ha egy tízenévesnek az az első bulija, akkor annak a gyereknek nem is volt igénye éjszakázni, akinek meg volt igénye, addigra bőven kiélhette magát. Ballagásokat meg megtartják, legfeljebb nincs kivezényelve az egész iskola. Hidd el, felnőttként visszanézve nincs a 100 legfontosabb pillanatom közt a ballagás, pedig az évfolyam búcsúbeszédét is én mondtam!
Örülteü volna köpzépsulisként, ha nem kellett volna bejárni sz iskolába, mert megkeserítették az életemet... Piszkáltak, lelkileg tönkre tettek...
Bezzeg, akkor nem volt ilyen virus, sajnos...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!