Az intelligens ember depressziós, az ostoba ember boldog. Egyetértetek ezzel a mondással ?

Az intelligens ember valóban átlát sok mindent, de megvan a képessége ahhoz, hogy szellemileg elhatárolódjon azoktól, amik neki nem tetszenek.

Intelligensnek tartom magamat, és sokáig nagyon bántott és zavart az, ami a politikai színtéren (hazai és nemzetközi) zajlik (parasztvakítás és a tömegek manipulálása a sajtón és véleményvezéreken keresztül).

Az utóbbi fél évben viszont tudatosan nem foglalkozom vele, másra használom ki az addig ezzel töltött időt, és sokkal boldogabb is lettem.

Ez így van.

Bár én kimásztam a depresszióból, egy teljesen minden mindegy, világvége váró hangulatba mentem át, ahol már röhögök mindenen, és egyáltalán nem aggaszt semmi, mert úgysincs jövőm, igazából ez egy nagyon felszabadító érzés, mert csak a mának tudok élni :D

24# ne kamuzz ,

vagy nem vagy okos ,

vagy nem vagy boldog,

vagy csak azt hiszed ,hogy okos vagy ,

vagy csak azt hiszed ,hogy boldog vagy.

fentebb leírták, az okosság átka , hogy mindent át lát,mindent tud , és aki ezt a világot érti és átlátja az csak depis lehet ,

persze megteheti , hogy tudomást sem vesz róla és kívül helyezi magát a történéseken,

csak hát az egyénnek is ebben a világban kell érvényesülnie, és a hülyékkel megértetnie magát.

Boldog tudatlanság... Ugyan! A létező legnagyobb frázis. Az ostobaság ÁTOK! A buta embernek _jellemzően_ alacsony a fizetése, anyagi bizonytalanságban él (rosszabb esetben nincs angol wc a házában, jobb esetben hónapról hónapra kuporgatja az albérlet árát), nincs, gyakorlatilag nulla az érdekérvényesítő képessége. Ezért több közöttük a fizikailag agresszív ember, egyszerűen nem képesek megtalálni utat a társadalmi labirintusokban. A kulturális életben gyakorlatilag nem vesznek részt.

Ezzel szemben az intelligens ember _jellemzően_ stabilabb párkapcsolatban él, könnyebben alakít barátságokat, a társadalom sokkal inkább megbecsüli, de nagyobb a saját önbecsülése is. Sokkal valószínűbb, hogy egészségtudatos életet él, ami rendkívül szoros kapcsolatban áll az általános boldogságérzettel. Anyagi biztonság elérésére összehasonlíthatatlanul nagyobb az esélye. Arról nem is beszélve, hogy számos rendkívüli örömforrás, mint a világirodalom remekei, filmművészet, képzőművészet, stb. sokkal könnyebben elérhetők és érthetők a számára.

De tessék elővenni a Maslow-piramist, a rajta szereplő vágyak lényegében akármelyikének kielégítése sokkal könnyebb egy okos ember számára. És mire hivatkozik itt fölöttem néhány válaszoló??? Arra hogy a tudás nehéz terhe nyomja a vállukat? Na, neee! Igaz, mások nem képesek megteremteni maguknak a legalapvetőbb életkörülményeket, de az itteni válaszolók, ők tudják csak igazán, hogy milyen gonosz is a világ! Jajj, be nehéz a sorsuk!

De hogy a nyilvánvalót alá is támasszam valamivel, beütöttem az "iq happiness relationship" szavakat a googlebe. A témával kutatások sokasága foglalkozik. Íme rögtön az első találat:

[link]

"Happiness is significantly associated with IQ. Those in the lowest IQ range (70–99) reported the lowest levels of happiness compared with the highest IQ group (120–129). Mediation analysis using the continuous IQ variable found dependency in activities of daily living, income, health and neurotic symptoms were strong mediators of the relationship, as they reduced the association between happiness and IQ by 50%."

Persze értem én, hogy mindenkiben megvan a jámbor, buta ember és a magába forduló, depressziós zseni képe. Csakhogy a valóság jellemzően nem ezeket a karaktereket hozza. Míg az okos ember, még akkor is, ha a világ távolról sem ideális, azért így-úgy megtalálhatja a számítását, addig a buta csak tengeti az életét, és az egyenlőtlenségek ostora nagy eséllyel őrajta csattan.

(Amit írtam nem politikai állásfoglalás, csupán néhány szociológia és pszichológiai állítást szerettem volna rögzíteni. Tudom, hogy a példák itt-ott sarkítottak, ezért emeltem ki a jellemzően szót.)

Szerintem a boldog tudatlanság kifejezést nem arra a szitura értik, ha valaki nem iskolázott meglelelően, hanem amikor valami olyan dolgot tapasztalsz meg az életedben, amivel talán jobb lett volna nem szembesülnöd, mert egyszerűen nem tudsz utána mit kezdeni vele.

A többi amit írsz tartalmaz némi igazságot, bár nem egészen törvényszerű. Tanult, diplomás embernek is lehet alacsony a fizetése, kerülhet olyan szituba, hogy munkanélküli lesz, lehet mentális betegsége, amitől esetleg agresszív is lesz később, maradhatnak el mellőle barátok ebből adódóan, stb. Nyilván egy egzisztenciálisan stabilabban álló ember könnyebben érvényesül az életben, vannak jobb kapcsolatai, tud minőségibb ételeket venni stb., de ennyire két sémára nem lehet lebontani az egész társadalmat, ennél ez jóval bonyolultabb.

A bodog tudatlanság fordulat tényleg sokféle helyzetben használatos, én arra a gondolatmenetre akartam visszautalni, amit a kérdező is feszegetett, majd a 6-os válaszoló megfogalmazott: "Minél butább vagy annál kevesebbet érzékelsz a világból, tehát sokkal egyszerűbbnek és kiszámíthatóbbnak látod. Boldog tudatlanság."

Igen, valóban nem lehet a két sémára lebontani a dolgokat. Ezért emeltem ki többször is a jellemzően szót. Azaz: bizonyos mértékű _korreláció_ van az intelligencia és az anyagi jólét, egészség, érdekérvényesítő képesség, megbecsültség, kiegyensúlyozott családi élet között. És a boldogságnak _jellemzően_ ezek a szükséges feltételei.