Melyik szemléletmód a helyes, a pozitív, vagy a realista?

A pozitív túlzó, de mivel az elme és a környezet is élénkebben reagál a negatívumokra, szükség van rá, hogy helyrebillentse a mérleget.

Nyilván a hálaadás nem abból áll, hogy ennyi elég számodra az élethez, és nem is akarsz többet tőle, elég a két lábad... de fontos ahhoz, hogy értékeld azt IS, ami van, és ne csak folyamatos küzdelemnek lásd az életet, hanem egy csodálatosnak ajándéknak IS.

"nem kerültem közelebb a megoldáshoz, mert akkor mostmár van egy 3. megoldás is"

Itt van elb..szva az egész, hogy végletekben gondolkozol holott az életre nincsenek "megoldások", egyszerűen csak élni kell és kihozni a lehetőség szerinti maximumot belőle. Legyen az bármi is, hiszen néha még a semmittevés is lehet jó.

"eközött a két szemlélet közt örlődök leginkább"

Mint mindenki más is. Azt gondolom, sem teljesen feladni az anyagi javakat nem vezet sehová, sem teljesen elmerülni bennük.

Úgy kell megtalálnunk a miértünket és a lelki békénket, hogy elfogadjuk azt, hogy emberből vagyunk, emberi ösztönökkel és igényekkel, ugyanakkor sokkal többet keresünk a puszta létezésnél és túlélésnél.

Én legalábbis ebben hiszek, és az ügyfeleimet is e szemlélet mentén segítem a saját útjukon.

esetleg még buddha egyik mondása lehet ideillő.

amikor aszkéta volt az erdőben és eljutott az éhenhalás küszöbére,meghallott egy beszélgetést a folyóparton ami miatt feladta az aszkéta életmódot.

a csónakban egy úrfit tanítottak lanton játszani és ennek fültanúja volt.

-ha nem húzod meg rendesen a húrokat,akkor nem fog jól szólni,hamis lesz.

-ha túlhúzod,akkor meg elszakad a húr.

ez a 2 mondat elég volt neki és feladta az aszkéta remete létet,mert rájött,hogy túlfeszítette a húrt.