Melyik szemléletmód a helyes, a pozitív, vagy a realista?

Én úgy látom, hogy még a legrosszabb helyzetben sem árt, ha az ember próbál reménykedni abban, hogy az élete jobbra fordul. Enélkül valószínűleg nem is lehetne az életet elviseni. Viszont a túlzottan pozitív gondolkodás inkább könnyelműség. Írok egy példát.

Én inkább realistának tartom magam, viszont próbálok mindig megoldást keresni, kitartani az utolsó pillanatig. Én hiszem, hogy ritkán van megmásíthatatlan helyzet az életben, viszont azt is pontosan tudom, hogy ez nem feltétlenül egy pozitív állapotot hoz, maximum semlegeset. Ezzel szemben az egyik barátnőmbe semmi realitás érzék nincs, ő túl optimista. Olyan dolgokban hisz és bízik, aminek kb 1% esélye van, hogy bekövetkezzen. Ő úgy áll mindenhez, hogy könnyű minden, minden szuper lesz. Ezzel szemben sosem következik be semmi abból amit remél,hiszen teljesen irreális, valóságtól elrugaszkodott elképzelései vannak. Emiatt gyakran csalódik. Ő a nagyon súlyos problémák előszelét sem érzi, a komoly problémáit nem veszi komolyan a kellő időben, ezért sokszor jobban elmérgesedik a helyzete, mintha reálisan mérné fel a lehetőségeit. Összességében véve én sokkal ritkábban kerülök akkora bajba, mint ő. Ritkán érnek hatalmas csalódások, ő meg a nagy pozitív szemlélete ellenére állandóan szenved valami miatt, és nem is érti mi miért történik vele.

Szerintem a legjobb, ha az ember nem "szemléletmódok" alapján éli kisarkítva az életét. Legjobb, ha a szemléletmódok egészségesen keverednek egymással.

Ráadásul már a kérdésben lévő definíciók is eléggé félrevezetőek.

Mert azt sugallják hogy:

pozitív = ne tegyél semmit csak örülj hogy vagy

realista = a világ küzdelmes szenvedés

Holott ilyen formában egyik sem igaz.

Szerintem legjobb valahol egyfajta "pozitív realista" hozzáállás. Kellő szintű negatív és kritikus gondolkodással.

Reálisan kell szemlélni a világot és pozitívan hozzáállni.

(Kérdező, mindkét definíciód helytelen!)

az elsőt szerintem csak akkor látja meg az ember ha valami komoly gebasz éri.

pl kórházba kerül.

a melletted fekvő beteggel tök jókat dumált,aztán egyik reggel letakarva viszik ki...

vagy pánikolsz,hogy a baleseted után maradt némi maradandó kár,közben meg hozzák a kórház folyosóján meg a kórterembe az amputált végtagú embereket.

na ha ilyesmiken mész át és kikerülsz onnan,akkor valóban életbe tud lépni az 1. nézőpont,akár tartósan,akár örökre.