Miért ilyen utálatosak az emberek velem?

Sosem tudtam barátokat szerezni, sem az iskolában, de még óvodáskoromban sem... Mindig én voltam, akit szekáltak, és akit utálni lehetett.

Teljesen mindegy, hányszor védtem meg magamat, semmire nem volt jó, csak a lelkemnek. Rossznak akartak látni, és sikerült is annak feltüntetnie mindegyiknek.

Interneten még - még erőlködöm, de élből elutasítanak. Férfira / nőre / fiúra / lányra írok, egyikük sem hajlandó válaszolni, esetleg visszanyögnek annyit, hogy “mondd.” Mintha el kéne takarodnom, csak mert nem állok elő kész ötletekkel, hogy mit is akarok... Egyszerűen csak beszélgetni van kedvem, ami elég jó kiindulópont bármihez is.

Az első perctől fogva utálnak az emberek, élőben és interneten is. Képpel, kép nélkül is. Bosszantó...