Hogyan legyek bátor?

Sajnos a múlt kísért sőt jött utánam mindmáig. Arról van szó hogy gyerekkoromban mindig én voltam az akivel mindent megcsináltak a társai. Minden szemétséget. Én voltam az akivel nem számított hogy beszélnek és mit tesznek vele. Most felnőttként ugyanezt élem a munkahelyemen. Mindig én az akivel úgy beszélhet mindenki ahogy akar és nem számít ha nem köszönnek neki és semmibe veszik. Valamiért mindig azt gondolták illetve gondolják hogy mindez velem megtehető. Sajnos én meg nem merek visszaszólni és kiállni magamért. Ha néha szólok is csak kiröhögnek. Attól félek hogy mennek a főnökhöz ha oda merném tenni magam. Gyerekkoromban is attól féltem hogy retorzió lesz belőle ha valamit teszek. Hogy álljak ki magamért hogy engem is tiszteljenek normális emberként kezeljenek ne pedig csicskaként? Elegem van ebből. Sokszor érzem hogy a halmozott feszkó miatt már oda is b@sznék de minimum anyáznék. Előbb utóbb meg is teszem. De inkább ha lehetne normális módon szeretnék fellépni. Milyen jogon ugrik rá valaki a másikra? Minősíti sértegeti semmibe veszi. Ha olyat tennék ellenük akkor rendben de a semmiért csak mert úgy gondolják hogy megtehetik? Én nem leszek senki házi csicskája