Az ember ha egyedül van, akkor tud igazán önazonos lenni és valódi önismeretre szert tenni ? Lent kifejtem.
Az ember szerintem a barátoknál egy picit felad magából, a személyiségéből, úgymond kompromisszimot köt, próbálja a negatív tulajdonságait, hibáit elfedni.
Egyfajta szerepet játszik, maszkot hord, így próbál megfelelni a barátainak, közben a gyengeségeit elnyomja. Magyarul feladja a személyiségének egy fontos részét.
Illetve az adott baráthoz, vagy baráti társasághoz próbál idomulni, ez valamelyest megint önfeladás.
Szerintem ha az ember egyedül van, egyedül marad, akkor lehullik minden manír, álarc, amit az illető viselt és akkor ismerheti meg igazán önmagát, hogy ki is ő valójában.
Egyetértetek ?
Szerintem az igazság valahol a 2 között van.
Ha csak egyedül lennél soha nem tudnád meg, hogy amit magadról "találtál" az igaz-e, mert a gyakorlatban nem lenne alkalmad használni, mert nincs másik ember akivel lehetne. Ilyenkor barmiről meggyőzhetned magad, hogy te olyan vagy, senki nem fogja neked visszajelezni hogy nem, es sajat magad se veszed észre, mert nincs olyan szituació, amiben észrevennéd.
Ha meg baratokba meg kapcsolatokba rak bele mindent, szerintem simán elvész bennük, HA nincs meg MELLETTE az idő és lehetőség arra, hogy átgondold, hogy mit miért csináltál, mit miért mondtál nekik, mire miért úgy reagáltál ahogy stb.
De ehhez ugye olyan kapcsolat kellene, ami egeszseges és egyik fél se károsítja a másikat.
Meg azt se felejtsd el, hogy sokszor a barátok meg mások hozzák elő belőled az olyan tulajdonsagaidat, amiről nem is tudtal, hogy van. Ezt jó es rossz értelemben is.
Nem szabaztam, mert a ket veglet közé tenném a voksom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!