Érezted már magad úgy, hogy bárkinek a helyében szívesen lennél, de a magadéban biztos nem?

Nem lennék, mivel mindig érdekeltek az emberi sorsok sokat beszélgettem másokkal, hát akkor inkább cipelem az én bajaimat, borzalmas sorsok vannak a színfalak mögött.

Nem. Inkább küzdök.

Nem bizti, hogy neki olyan nagyon jó, mint amikor abban az adott pillanatban látom az illetőt, csak én gondolom azt, hogy neki épp most jó. Tehát nem lennék benne.

Pár milliárdosnak pl szívesen.

Párszor megfordult a fejemben, hogy "milyen jó lehet xy bőrében lenni", de pár pillanattal később belegondoltam, hogy abban az adott pillanatban lehet, hogy jó volt. De nem ismerem a mindennapjait, az életének más részeit, és lehet, hogy valójában sokkal nagyobb csatákat vív, amikkel simán lehet, hogy én nem bírnék.

Volt már ilyen. Valószínűleg azért, mert mások élete problémamentesnek TŰNIK, míg az enyém meg tele van nehézséggel, és hajlok arra, hogy elhiggyem azt, hogy tényleg létezik olyan élet ami problémamentes (valószínűleg, mert én is ilyet szeretnék), ezzel is megnehezítve a sajátomat.