24 évesen kiégés ellen mit lehet tenni ?

Egy csomó minden csak nyűg számomra, az élet kb egyetlen területén sem vagyok sikeres és/vagy nagyon unom. Az emberi kapcsolataim romokban, a barátaim számát sikerült a 0-re leharcolnom, senki nem marad meg mellettem. Új barátok szerzésére 0 kapacitásom van, társaságban nem érzem jól magam, mindig feszengek, szorongok.

A tanulmányaimmal kapcsolatban abszolút demotivált vagyok, csak azt várom, hogy szabaduljak már, így is csúsztam, de kb olyan, mintha egy citromot kellene kötelezően megennem, csak legyen már vége érzéssel. Szenvedés az egész.

Munkák terén eddig kb mindig legaljákat sikerült kifognom, abszolút csak a pénz miatt csináltam, de mindenhol sikerült kb kifognom egy bunkó, beszólogatós, kiabálós szemétláda kollégát. Nem is maga a munka zavart, hanem az emberek viselkedése velem szemben. Ma is megyek majd dolgozni, de már görcsölök, hogy úgyis sz@r lesz az egész, meg rosszul érzem majd magam- az ilyen megérzéseim valahogy majdnem mindig bejönnek, mindig lesz legalább 1 ember, aki elrontja a kedvemet.

Családi életem mindig is tele volt feszültségekkel, egy családtagomat láttam betegségben szenvedni és meghalni, elég fiatal koromban. De ezt leszámítva is voltak gondok bőven, állandó stressz, veszekedések.

Az iskolában mindig én voltam a tipikus lúzer és a nagypofájú bunkó trollok mindig megtaláltak és beszólogattak, vagy sértegettek engem, amivel teljesen lerombolták az önbecsülésemet.

Életcélom 0, sikerélményem 0, az életem nem más, mint kudarcok sorozata, jogsim sincs.

Az egész egy mókuskerék nekem... 24 éves vagyok, de állítom többet megéltem, mint egy átlag 70 éves, tele vagyok élettapasztalattal és azt érzem, a világ, az élet már nem tud semmi jót, vagy rosszat pluszban mutatni nekem, sőt, egy ember se tud nekem újat mondani/mutatni, mert nagy valószínűséggel kiszámítom/tudom, mi lesz a reakciója.

Öngyilkos nem akarok lenni, nem is terveztem/tervezem, de ha holnapra virradóra hirtelen megszűnne az életem, hideg közönnyel és megnyugvással konstatálnám.