24 évesen kiégés ellen mit lehet tenni ?
Egy csomó minden csak nyűg számomra, az élet kb egyetlen területén sem vagyok sikeres és/vagy nagyon unom. Az emberi kapcsolataim romokban, a barátaim számát sikerült a 0-re leharcolnom, senki nem marad meg mellettem. Új barátok szerzésére 0 kapacitásom van, társaságban nem érzem jól magam, mindig feszengek, szorongok.
A tanulmányaimmal kapcsolatban abszolút demotivált vagyok, csak azt várom, hogy szabaduljak már, így is csúsztam, de kb olyan, mintha egy citromot kellene kötelezően megennem, csak legyen már vége érzéssel. Szenvedés az egész.
Munkák terén eddig kb mindig legaljákat sikerült kifognom, abszolút csak a pénz miatt csináltam, de mindenhol sikerült kb kifognom egy bunkó, beszólogatós, kiabálós szemétláda kollégát. Nem is maga a munka zavart, hanem az emberek viselkedése velem szemben. Ma is megyek majd dolgozni, de már görcsölök, hogy úgyis sz@r lesz az egész, meg rosszul érzem majd magam- az ilyen megérzéseim valahogy majdnem mindig bejönnek, mindig lesz legalább 1 ember, aki elrontja a kedvemet.
Családi életem mindig is tele volt feszültségekkel, egy családtagomat láttam betegségben szenvedni és meghalni, elég fiatal koromban. De ezt leszámítva is voltak gondok bőven, állandó stressz, veszekedések.
Az iskolában mindig én voltam a tipikus lúzer és a nagypofájú bunkó trollok mindig megtaláltak és beszólogattak, vagy sértegettek engem, amivel teljesen lerombolták az önbecsülésemet.
Életcélom 0, sikerélményem 0, az életem nem más, mint kudarcok sorozata, jogsim sincs.
Az egész egy mókuskerék nekem... 24 éves vagyok, de állítom többet megéltem, mint egy átlag 70 éves, tele vagyok élettapasztalattal és azt érzem, a világ, az élet már nem tud semmi jót, vagy rosszat pluszban mutatni nekem, sőt, egy ember se tud nekem újat mondani/mutatni, mert nagy valószínűséggel kiszámítom/tudom, mi lesz a reakciója.
Öngyilkos nem akarok lenni, nem is terveztem/tervezem, de ha holnapra virradóra hirtelen megszűnne az életem, hideg közönnyel és megnyugvással konstatálnám.
"Denitt mindenki olyan okos és rengeteg az élettapasztalata"
- sajnos, nem lehet mindenkinek 70 év mint neked. Igazából neked kellene tanítanod minket.
Próbálj meg a kisebb dolgokra koncentrálni, a kisebb örömöket megtalálni, mint pl. egy finom csoki, étel, egy jó motiváló zene, hogy megint szép idő van, idéz fel egy jó gyerekkori emléket stb.
Szemlélet és hozzáállás kérdése, de próbálj meg optimistán nézni a dolgokra vagy ha nem is azzal, akkor némi reményt belátni minden szituációba. -elcsépelt közhely, de sok embernek nem telik minden nap pl. egy jó gyrosra, hamburgerre.
Kisebb célokat tűz ki, amit egy nap alatt megtudsz valósítani, pl. csinálok egy órarendet, rendet rakok, elkezdek olvasni egy könyvet, pl. ez egy hasznos könyv, és jó vélemények vannak róla:
vagy ez a videó is tud motiválni:
https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58
Illetve ha hívő vagy akkor egy-egy fohász vagy az, hogy beülsz 5 percre egy templomba is segíthet átlendíteni a nehezebb napokon, kicsit nem foglalkozni azzal, ami zavaró és tisztán látni a önmagunkat, a gondolatainkat..
A legfontosabb kérdést nem válaszoltad meg. Pedig anélkül nem jutunk tovább a megoldás felé. Megismétlem, hátha elkerülte a figyelmedet:
Mielőtt azonban adekvát, hasznos választ adhatnék a kérdésedre, világosíts fel arról, kérlek, hogy általában mennyire érzed magad felelősnek a szubjektív valóságodért?
Sajnos a kiégés manapság abszolút nem korfüggő. Szinte minden elnőtt (és sajnos egyre több gyerek is) áteresztő bél szindrómában szenved, ami egy idő után sokaknál a mellékvese kifáradásában csúcsosodik ki. Ez autoimmun folyamat, vagyis olyan antitestek képződnek a testében, amik a mellékvesét támadják meg. A mellékvese szolgáltatja a kortizol nevű stresszhormont, ami minden gyulladásos folyamatra meglódul, és igyekszik azt meggátolni. Mivel azonban folyamatos gyulladásról van szó, nem bír vele, a vérpálya viszont egyfolytában tele lesz a stresszhormonnal, az pedig letargiát, deprimáltságot, "kiégést" eredményez. Másoknál depressziót, megint másoknál Hashimotót, vagy Basedow kórt, vagy ízületi gyulladást, vagy tudomisén a több mint százféle autoimmun tünet közül éppen melyiket.
És innét ne lehet "csak úgy" felállni, lerázni magunkról a fásultságot. Komoly feladat rendbe tenni a bélflórát, megszüntetni a vékonybél mikrosérüléseit.
Ebben ráadásul a dokik sem partnerek, mert a British Medical Journal szerint 17 esztendő szükséges hogy egy-egy új ismeret bekerüljön az orvosi protokollba, ezek pedig 2015-ös felfedezések. Szóval egyelőre nincs hátország, mindenkinek saját magának kell ezzel a rémmel megküzdenie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!