Egész életünkben mások irányítanak minket, rendben van ez így ? Az iskolában a tanárok törnek be minket, munkahelyen halgass a neved.

Nyilván folyamatosan függünk valamitől, de ez az élet rendje. A megélhetésért dolgozni kell. Minden élőlény ezt csinálja, nem csak az ember, az állatok és még a növények is küzdenek az életben maradásért.

Mi viszont egy társadalomban élünk, ami pont azért jött létre, hogy egy nagyjából mindenki számára elfogadható életet biztosítson (persze ez nem azt jelenti, hogy a legjobbat is).

Sajnos, egyedül csekély esélyed van a túlélésre, főleg akkor, ha pl. csecsemőként kiraknak az utcára. Ezért a szüleidtől függsz először, amíg saját magad el nem tudod látni.

A többi pedig már jön magától.

Az egész társadalom arra épül, hogy mindenki számára elviselhető körülmények között éljünk (társadalmi elvárások pl, senki nem szeretné, ha csak úgy megölnék, ezért ez egy nem elfogadott társadalmi viselkedés), még ha ez a valóságban máshogy is néz ki, mert valójában az emberek önzőek, és elsősorban saját magukra gondolnak.

De tulajdonképpen ebből indul ki minden elvárás, ha több egyén egyetért vagy nem ért egyet valamivel, és elvárják, hogy eszerint cselekedjen a többi ember is.

Szóval igazából az a rendszer, amiben élünk, így alakult ki.

Az állam is így jött létre, és az emberi kapcsolatok is ezen alapszanak.

De neked ettől függetlenül szabad akaratod van, és úgy alakítod az életed, ahogy akarod. Ha ki akarsz ebből törni, akkor meg van rá a lehetőséged, folytathatsz önellátó életmódot a semmi közepén, de megéri?

Vagy a rendszeren belül maradva magtalálod a neked legideálisabb utat, és azon próbálsz meg előrehaladni.

Ez egy ilyen világ.

De nem csak te függsz, tőled is függnek mások.

Az, hogy te társadalomban élhetsz a biztonságot és az életet jelenti számodra, az egy dolog, hogy így vannak kötelességeid is a társadalom felé.

Menj, élj valami vadonban, ahol nincs sehol senki rajtad kívül. Meglátod majd mihez kezdesz a "szabad életeddel".