Szerintetek azok az emberek (csak, hogy egy "népszerűbb" témát hozzak példaként), akik nem hajlandók lemondani a repülőutakról, bizonyos értelemben inkább értelmi fogyatékosok vagy pszichopaták bizonyos szinten?

Közben egy másik (szintén környezetvédelmi jellegű) kérdésnél egy másik kérdezőnél az egyik válasz:

"Nem kell ennyire túlgondolni az életet. Az egyetlen célja az életnek, h jól érezzük magunkat, egyszer úgyis meghalunk. Nem érdekelnek a kongói kisgyerekek, sem az óceán, nekem is egy életem van, én sem fogom alábbadni. Ez van.

(Elnézve a trendeket, mások is így gondolkodnak, max nem mondják ki)"

Ezzel értek egyet magam is. Csak teljesen ellentétes hozzáállással, mintt a válaszoló. Ki a pszichopata? Akit a mellette lévő ember nem érdekel vagy akit magán kívül nagyjából senki? A vicc jut eszembe:

- Hölgyem, lefeküdne velem egymillió forintért?

- Persze!

- És ezerért?

- Mit képzel, mi vagyok én?

- Hogy maga mi, azt már megbeszéltük, már csak az árról vitatkozunk... :)

Azt észrevettem én is, hogy azonosulni nem nagyon tudnak vele.

Mindenesetre, hogy újra a viccre hivatkozzak, nem tudom, lehet-e valaki félig örömlány. A két "szélsőséges" eset, hogy vagy az az ember vagy nem. Én vállalom a szélsőséget: félig se akarok érzéketlen lenni (mint a példa).