Szerintetek azok az emberek (csak, hogy egy "népszerűbb" témát hozzak példaként), akik nem hajlandók lemondani a repülőutakról, bizonyos értelemben inkább értelmi fogyatékosok vagy pszichopaták bizonyos szinten?

6-os vagyok, amúgy érdekel a környezetvédelem, szelektíven gyűjtöm a szemetet, nem veszek bolti vizet, felhasználom, amit csak tudok. Pont két hete várok választ egy cégtől, mert a vitaminja úgy volt becsomagolva, hogy 60 kapszula egy papírdobozban, de 30-30 szétszedve, és két zacskóba bele téve, és megkérdeztem, ez mégis micsoda.

De egy életem van, és mások leszarják. Éljem takarékon az életemet, hogy mások dőzsölhessenek? A legnagyobb környezetszennyező tett a gyerekvállalás. Nekem nem lesz gyerekem. Tehát csökkentett üzemmódban éljem le az egyetlen életem, mert mások nem tudnak óvszert húzni?

A Földdel nem lesz semmi baj. Az emberek szenvedni fognak, a Föld meg fogja gyógyítani magát emberek nélkül.

#21

"utóbbi két évben pedig kétszer ültem repülőn"

Utóbbi TÍZ évben, bocs.

"nem értem, miért gondolkodik valaki valahogy"

Ettől még nem kóros rögtön az, amit csinálnak. Mindenkinek lehetnek vágyai. Én sem értek sokféle emberi viselkedést, de nem kezdek rögtön bélyegeket aggatni rájuk, hogy biztosan betegek. (Ez inkább rólad árul el sok dolgot, nem azokról az emberekről.)

"Van egy objektív(!) előrejelzés, ami ellen elvileg küzdeni kéne."

Ez igaz, de sok fronton. Ugyanakkor sokak szerint már most is késő. Ahhoz, hogy érdemi változás álljon be, neked (és nekem) kb. azonnal le kellene állnunk a gázfűtésről, eldobni a készüléket, amin most kommunikálunk, és autóba sem ülni többet.

A felmelegedés önjáró már, és amúgy is bekövetkezett volna, mivel a globális temperatúra felszálló ágban van a legutóbbi jégkorszak óta. Az emberi tevékenység erre brutálisan rágyorsított.

Szerintem is sokat kellene tenni, de nem állok be a szélsőségesek közé, akik sikoltozni kezdenek azokkal az emberekkel, akik ezt nem látják, nem hiszik el, vagy mást tartanak fontosnak.

Olyan megoldásra van szükség, amiben mindenki érdekeltté válhat, és nem kényszerül komoly lemondásokra. (Ha van ilyen. Ha nincs, akkor úgysem fog működni.)

"Ennek a lelki/tudati okaira volnék kíváncsi, mert elképzelni nem tudom, miért érdektelenebb unokáink jövője, mint, mondjuk, Kuba vagy Norvégia személyes megtekintése"

Ez nagyon egyszerű, két fő oka van.

1. Rövid távú gondolkodás. A legtöbb ember az itt és mostban él, jó esetben fél-egy évre tervez előre. Az unokái jövője? Ki tudja, a nagyszülei gyerekkorában még repülőgép sem nagyon volt.

2. Hétköznapok fájdalma. Minél szürkébb és monotonabb valakinek az élete, annál jobban vágyik rá, hogy "kitörjön belőle", kirúgjon a hámból. Az utazás gyakran menekülés a környezet, annak bénító hatása elől.

És persze vannak, akik szerint az élet értelme a más tájak és kultúrák megismerése, ami akkor a legbehatóbb, ha odamennek.