Van itt olyan aki munka és kisgyerek mellett komolyabb egyetemre, főiskolára jár?
Nehezebb szakokra gondolok: jog, mérnök, ilyesmi. Hogyan oldjátok meg? Mit tanácsolnátok annak, aki ilyesmiben gondolkodik? Mentálisan milyen állapotban vagytok? A család mennyire sínyli meg? Hogy tartjátok magatokban a lelket?
Köszönöm!
Ugyan nem most, de gyerek és és munka mellett végeztem a BME-n mérnöki szakon, méghozzá apa nélkül.
Ez napi 16-18 órát jelentett, elég fárasztó volt, de megérte végül is.
Mentálisan nem volt semmi problémám, a célt láttam, nem a nehézségeket.
A család - mármint a gyerek - egyáltalán nem sinylette meg, mert amíg ébren volt, addig vele foglalkoztam, amikor elmet aludni, akkor ekzdtem a tanulásba.
Nem volt könnyü, de a helyzet adott volt, nem sok más választásom lehetett volna.
Nem tenném ki ilyesminek a gyerekem. De főállásban dolgozom egyetem mellett és rendszeresen sportolok is, szóval azt hiszem, nekem sem olyan könnyű. Mérnöknek tanulok egyébként.
Azt tanácsolom, hogy vagy legyen nagyon laza munkád, ami engedi, hogy tanulj mikor épp nincs feladatod (mint pl egy recepciós) vagy pedig legyen szakmai munkád, amilyen hamar csak lehet. 8 óra a napból nem kevés, érdemes összehangolni a tanulmányaiddal és ezzel együtt a céljaiddal. Szerintem fizikai munka kizárva. Én munka után szoktam még tanulni, ez képtelenség, ha fáradt vagy. A nap végén van nekem is az edzés, okkal.
Engem ez nem viselt meg lelkileg. Ez a harmadik egyetemi képzésem, szeretem a kihívásokat, szeretem ezt csinálni. Vannak fárasztó, nehéz hetek, de alapvetően ha az ember megszokja, hogy rendszeresen tanul, akkor nem sok dolog miatt kell aggódnia. Engem motivál, hogy egyre egyedibb tudást és egyre nagyobb munkaerőpiaci értéket képviselek, értelemszerűen egyre jobban megfizetnek és egyre izgalmasabb a munkám.
A párom támogat, néha szóváteszi, hogy hiányol, például a vizsgaidőszak végén már neki is elege volt, hogy csak játszani tud, amíg én tanulok és az edzésen kívül nincs is nagyon közös programunk, ha van is, elbambulok, mert máshol járok fejben. De büszke rám és alapvetően örül neki, hogy csinálom és nem érzem, hogy kevésbé szeretne vagy kevésbé figyelne rám.
Voltak nálunk is gyerekes szülők a szakon, sajnos nem jutottak túl messzire. A második félévben már csúszásban voltak úgy is, hogy nem dolgoztak esetleg a szak mellett. Szerintem ezt gyerekkel nem lehet megcsinálni HA még dolgozol is mellette. Sokszor egyszerűen az sem megy, hogy tisztán tartsam az otthonunkat, a vizsgaidőszak elején konkrétan meg kellett kérnem a párom, hogy mosogasson el helyettem is, vigye ki a kutyát megint ő, takarítson ki egyedül vagy hagyja ott, de én most nem tudok ezzel foglalkozni.
Mindenképp nehéz, elsősorban az időbeosztás miatt. De az fix, hogy nekem sem ment volna ez, ha otthon még megy a rinya meg a pattogás (nem csak gyerektől, bárkitől), hogy foglalkozzak vele... Nem tudsz. Kivéve ha tisztázod magadban, hogy akkor neked nem 3 éves lesz a képzés, hanem mondjuk 5 és ha voltál is államilag támogatott képzésen, nem sokáig leszel.
Én azt láttam (levelező MSc), hogy azok tudtak kiegyensúlyozottan és jól teljesíteni és nem idegroncsnak kinézni, akik gyerek mellett, munka nélkül tolták le az egyetemet.
Biztos van akinek megy minden egybe, de azért a mamazilláknak sem kell elhinni mindent. Szerintem aki ennyi terhet vesz magára, az kiég mire élvezhetné a munka gyümölcsét
#4 Pontosan ezt látom én is. Munka és egyetem vagy gyerek és egyetem menni fog akkor is, ha igényes akar lenni az ember mindkettőben. De a három együtt csak akkor megy, ha valamelyik komolytalan: vagy a munkád vagy a szakod vagy az, ahogy részt veszel a gyerek életében. Legalábbis pici, 10 évnél fiatalabb gyerek esetében.
Nekem a munka 9-10 óra az úttal együtt, pedig közel lakom, de ez nem az a szakma, ahol kiesik a kezedből a toll, amint egészet üt az óra... Este 4-5-től 10-ig vannak az óráim heti (!) 3 nap, nem havi párszor. És még ott a tanulás meg a számonkérések, ezen felül. A hétvégéim szabadok (már amennyire a tanulás engedi), de ennek az az ára, hogy ha nincsenek is épp óráim, akkor is meló után amint hazaérek és eszek valamit, nekiállok tanulni/gyakorolni egészen 10-ig, éjfélig. Akárhogy számolom, ez napi szinten minimum 14 óra. Ha az ember aludni is akar, 4 órája van mást csinálni... Hát sok sikert a gyerekneveléshez 4 órában!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!