Ha nincs semmi életem és mindig itthon vagyok akkor minek élni? Van más is így?

Én is ilyen lány vagyok. Nem is szeretek emberek közé menni, kivéve 1-2 barátnőmmel lenni. De velük se nagy társasgba. Én tök jól elfoglalom magam, írok. Imádom csinálni és szeretem használni a képzeletem. Szerintem jó élni...kirándulni is szoktam, akár egyedül is a szabadba. Neten is lehet jókat beszélgetni stb. Valamint van egy szerető családom.

20/lány

Így is fejlődsz csak nem mindenben.

Meg a jövőben biztos lesznek még dolgok. 😃

Én is azt tudom mondani, mint az előttem lepontozott válaszolók.

Mozdulj ki, menj emberek közé, szervezz programokat ha kell egyedül is. És jogos, hogy amíg önmagad nem tudod boldogan eltölteni az időt addig nem is nagyon fogsz találni senkit aki veled töltené.

Persze lehet azzal jönni, hogy "magányos ember mások társaságában a legmagányosabb" és tény, hogy eleinte sokszor fogod is ezt érezni.

Én fél életemet azzal töltöttem, hogy bent ültem. Gépeztem, elvoltam, soha ki nem mozdultam. Mindig bennem volt, hogy de jó lenne ha. De maximum a boltig mentem el.

Aztán elhatároztam, hogy én márpedig menni fogok.

alap filozófiám az, hogy legalább heti 1 nap aktív kikapcsolódás, kimozdulás legyen a munka-alvás kör mellett. Egyedül mentem csomó helyre, múzeumokba, kirándulni, moziba, versenyekre.

Nyilván van ami jobb tárasasággal, DE... Ha kimozdulsz, azzal akarva akaratlanul is élményeket fogsz szerezni. Látni vicces, érdekes dolgokat, lesznek emlékeid, amit el tudsz mesélni, később is jó lesz rájuk vissza gondolni.

Mindamellett sokáig megvolt az is, hogy jó otthon ülni, olvasni, filmet nézni, ezért van az, hogy heti 1 nap kimozdulás 1 nap otthon pihenés így jut is marad is.

Összességében évek múltával simán azt mondom megérte. Nem mondom, hogy nem szoktam magányos lenni, vagy feje tetejére állt az életem. Viszont az a legrosszabb amikor otthon bezárkózol a "magad fejébe" és nem tudsz belőle kijutni. És minél többször szemléled kívülről a dolgokat, annál inkább meg tudod ismerni önmagad is.

Amúgy én például teljesítmény túrázni kezdtem el.

Egyrészt kihívás, másrészt célokat ad. De mégsem klasszikus verseny, ha nem nyersz akkor is nyersz vele.

Régebben ha találkoztam valakivel, akkor azt mondta utólag, hogy látszik rajtam, hogy "kocka" vagyok, meg úgy viselkedem mint akinek "nehezére esik kimozdulni a gép elől". És hát igaza is volt :D

Most meg már nem kapom meg ezt, sokkal inkább azzal jönnek, hogy látszik, nem kezdő túrázó vagyok, meg látszik sokat vagyok a természetben...mindjárt jobban hangzik :D

Jártam a Balaton felvidéken, Bakonyban, Gerecsében, Mátrában, Zemplénben, Gödöllői-dombságon. Bejártam a teljes Börzsönyt, Pilist, Budai-hegységet.

Teljesítettem vagy 2.000 km teljesítménytúrát meg vagy 1.000 km egyéni "kirándulást".

Túráztam télen, nyáron, esőben, ködben, éjszaka. Több napos sátrazás is volt.

Rengeteg élményt nyújt.

Egyrészt sokkal jobban felfedezi az ember a tájat, környéket, másrészt sok ilyen túra össze van kötve egyéb látnivalóval, volt ahol Vadasparkba lehetett ingyen belépni, máshol várba, arborétumba. Vagy ingyen lehetett utazni kisvasúton, stb.

#18: Gratulálok! :)

Nemcsak ezért a teljesítményért önmagáért, hanem azért, hogy a saját kezedbe vetted a sorsodat.

Oké, menjen emberek közé, fesztválra, discoba, szakkörbe, stb, de ez mit segít rajta? Nem fogják befogadni egy haveri társaságba, mert ezek zárt társaságok, amikbe ténylegesen nagyon ritkán van tagfelvétel (szökőévente egyszer) de az sem egy teljesen ismeretlen embert fog felvenni.

Társaságot pedig nem fog kialakítani más magányos emberekkel, mert a magányos emberek nem mennek emberek közé. Haveri társaságot kialakítani pedig általában általános suli első osztályában, gimi 9. osztályában és egyetem első félévében alakítanak ki maximum.