Úgy érzem kezdek megőrülni itthon, mert nincs életem. Merre induljak? 22/l

Màr 2 éve h itthon vagyok, amiota végeztem a sulival. Érettségi utàn egy 2 éves csecsemő és kisgyermeknevelő okjs képzést végeztem de azota se tudtam vele elhelyezkedni. És nemrég végeztem el egy középhalado német nyelvtanfolyamot, de még nincs nyelvvizsgám. Az elején még lelkesen próbàlkoztam azt hittem szeptembertől màr dolgozni fogok olyan könnyű lesz ez de nem. Volt h majdnem összejött a munkaügyi által egy közfoglalkoztatás a kórhàzba telefonközpontba de hirtelen beteg lettem korhàzba kerültem. Még utàna voltam a munkaügyi àltal pár helyen de egyikre se vtam alkalmas. Még a szakmàmban levő munkàra sem. Úgy érzem a legfőbb oka az h egy helyben toporgok és nem értem el semmit az h nagyon zàrkózott tàrsaságkerülő ember vagyok aki nagyon nehezen teremt kapcsolatokat. Nem bízok magamba, határozatlan esetlen vagyok. Sosem voltak barátaim emiatt a suliban sem, talán csak két embert tudok akikkel ugy ahogy jóba vagyok de alig találkozunk beszélünk. Van egy 1 éves kapcsolatom de mivel távkapcsolattá alakult nagyon nehéz ezt fenntartani sokáig. A barátomat meg a szüleit rokonait mindig is zavarta h nincs munkám. Sosem tudott mellettem előbbre jutni mert ő fizette a kijutásaimat hozzá sokat költött pedig nem kértem sose tőle semmit. Azt mondta egyenlőre senkivel se tervez komolyabb dolgot a jövőre nézve mert még fiatal élni akar. Úgy érzem eltàvolodtunk egymástól a távolság miatt. 2-3 hetente egy napra jön haza kevés időre tudunk találkozni mert megy is vissza. 2 havonta egyszer megyek ki hozzá egy hétre szex is ritkán van igy köztünk. Nem tudom mit kezdjek az életemmel nem vagyok boldog. Össze vagyok zavarodva és olyan mintha senki nem venne rólam tudomást.