Nem bírom elfogadni hogy itthon kell ülnöm minden péntek, szombat este. Hogyan fogadhatnám el?
Olyan rossz érzés hogy 18/F vagyok, lassan huszonéves, bent vagyok az ember életének a bulizós korszakában, amikor szórakozni járnak, az életnek a legvidámabb időszakában, de én teljesen magányos vagyok. Most kéne, hogy a legtöbb élet legyen bennem, aztán sehova se tudok bulizni járni, hiába vágyok rá. Az emberek le se sz*rnak, senki nem hív el, egyedül meg minek mennék el kocsmába vagy akárhova. Szeretnék vidám, pörgős életet élni, mint a többi fiatal ennyi idősen, de én folyton itthon kell hogy üljek, minden egyes péntek, szombat este, mialatt a többiek bulizzak. Nem bírom ezt elfogadni.
Más mindenki bulizni van általában, és mi több, ha az utcán meglátok öregembereket akkor is az jut eszembe hogy fiatalkorában biztos ő is bulizni járt, és nem így élt ahogy én.
Pedig nem olyan lehetetlen a helyzet, hogy az embert csak olyanok veszik körül, akik leszarják vagy épp pont ők nem olyan bulizósak stb. Csaj sajnos sok embernek nehéz elfogadni és belátni, hogy nem minden esetben lehet változtatni...
Én is ilyen helyzetben vagyok, de nem azért mert ne lenne haverom, hanem mert b#sznak eljönni velem, pedig nem 1 szer nem 2 szer hívtam már őket, de azért a seggüket nem fogom kinyalni, meg könyörögni...
én is így voltam, de én elmentem egyedül :D vidám egy éjszaka volt, az tuti :D
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!