Éreztétek már úgy, hogy nem lesztek képesek helytállni a jövőben?

Én még csak egyetemista vagyok, de már most így érzek, az állandó teljesítményszorongás, meg hogy nem ott tartok az életben ahol kellene, nem fogok tudni helytállni. Kb mindennap őrlöm magamat ezen.

Igazából elfogadtam, hogy ezentúl mindig így lesz és épp emiatt sajnálom, hogy nem használtam ki eléggé a gondtalan éveket. Bármennyire szarul hangzik, engem az lendít át a holtponton, hogy a problémám nem egyedi, hogy körülnézek és látom, hogy a fiatalok többsége hasonló létbizonytalanságban él. Néha csak megteszek mindent, amit ki lehet hozni egy adott élethelyzetből, és reménykedek benne, hogy a tőlem telhető legjobb elég lesz. Próbálom nem hasonlítgatni magamat azokhoz, akiknek látszatra minden bejött. Ami szabadidőm van, megpróbálom önfejlesztése fordítani pl edzés, nyelvtanulás stb. Figyelem elterelésnek jó.