Hogy szedjem össze a bátorságot arra, hogy visszahívjam azt az ismeretlen számot?

Az a helyzet, hogy az elmúlt hónapokban "várok" egy fontos hívást egy olyan dologgal kapcsolatban, amit el kell kezdenem, nincs kibúvó alóla, viszont én nem szeretném elkezdeni. A felismerhetőség végett nem nevezem meg az adott dolgot. Ezzel a dologgal úgy vagyok, hogy megcsinálom, túl esek rajta, aztán soha többé.

És tegnap amikor kint voltam hívott valaki, viszont én nem hallottam, mert a teló a házban volt, én meg az udvaron. Vissza kéne hívni, mert hátha az a hívás lett volna. Az a baj, hogy a telefonálás önmagában nagy stressz nekem, akkor is, ha a szüleimmel beszélek, vagy egy baráttal, és most egy számomra még idegennel kéne beszélni, akivel valamikor a hívás után muszáj lesz találkozni. Azt sem tudom, hogy kezdjem el a hívást. Plusz az illető azzal a dologgal kapcsolatban keres, amit én nem szeretnék, mert tartok tőle (nem illegális, nem követtem el semmit, nem arról van szó), de nem bújhatok ki alóla. Legalábbis nagy eséllyel a tegnapi nem fogadott hívásom az valószínűleg az, amit október óta "várok".

Mit javasoltok, hogy szedjem össze a bátorságot arra, hogy visszahívjam? Hogy kezdjem el egyáltalán a beszédet, ha felveszi?