Hogy állhatnék bosszút apámon?

17- es, ő is bosszút állt rajtam, csak nem az általam elszenvedett sérelmeiért (ami nem volt), hanem a keserű életéért, amit ő választott és amit magának köszönhet (ahogyan a létezésemet is). Ez így még kegyetlenebb és gusztustalanabb, mintha valós sérelmekért bántott volna. Ő élvezetből bántott engem, szegénységi bizonyítványról ne beszéljünk, mert ennél nagyobb szerintem nincs. Még egy állatban is több kegyelem van, mint benne. Én csinálhatok akármit életem során, meg is ölhetném, se süllyednék mélyebbre, mint ő. Mivel feltételezhetően ugyanilyen korcs vagy, aki ezt csinálja a gyerekeivel, vagy másokkal (azért is szimpatizálsz vele, és véded, engem pedig próbálsz ledegradálni), ezért a véleményed csak egy szánalmas hárítás, szerintem ne erőlködj, inkább a lelkiismereteddel kezdj valamit. Megkapod te is a magadét majd az élettől, ne aggódj. :-) Ő is megkapta tőlem a neki járó terrort. Nem vertem meg, de rendszeresen gyaláztam szavakkal, ami sokkal jobban fáj, mint a verés. Igen, a leggyengébb periódusában terrorizáltam szarrá, és nem, nem bánom. Köszönöm szépen, jól vagyok, sokkal jobban, most, hogy életem összes dühét, elégedetlenségét és gyűlöletét visszavetítettem a feladónak, maradéktalanul, mindet.

16- os, köszönöm szépen, nagyon jól vagyok. Nem halt még meg ez a féreg, de hála a jó Istennek, mivel kiéltem rajta a dühömet, sikerült elengednem apámat teljesen, még mielőtt meghalt volna. Most már olyan számomra, mint a holtak. Nem jut eszembe, nem gondolok rá, nem leszek rá dühös, ha valami nem úgy sikerül az életemben. Eltűnt belőlem a bosszúvágy, de ami a legjobb az egészben, hogy ez a legnagyobb bosszú. Rájöttem, hogy hiába okolom, már vége, helyette önmagammal kell szembe néznem, önmagamat kell szeretnem, tisztelnem, ami egyébként nagyon is jól megy az utóbbi időben. Kiegyensúlyozott vagyok és elégedett önmagammal úgy ahogy vagyok! Kell ennél több? Nem hiányzik az apám. Sosem volt, nem létezett, ezt is el kellett fogadnom. Ő hatalmasat veszített velem, én viszont csak nyertem azzal, hogy elengedtem őt. Ő keserűséggel a szívében fog meghalni, úgy is élte le egész életét, előttem még itt az élet és a mintáit, a bűntudatot amit belém nevelt, folyamatosan építem le magamban és egyre boldogabb vagyok. Most már elhiszem, hogy képes vagyok kitörni az ő általa belém vert rabságból és most már elhiszem, hogy bármennyi torzulást is okoz egy szülő a személyiségen, ha az ember hisz önmagában akkor "meg tudja magát javítani" és egészséges felnőtté tud válni, nagyon kemény munka ugyan, de amikor már kellően sokat dolgoztál magadon, és elérsz arra a pontra, hogy megízleled az önelfogadás és önszeretet ízét, akkor azt tudod mondani, hogy bármi is történt, ha végül ide vezetett, akkor már nincs is jelentősége. Ez a legnagyobb bosszú, hogy felül tudtam emelkedni rajta és hátra tudtam hagyni bűntudat nélkül, mert szeretem már magam annyira, hogy ezt megengedjem magamnak: Hogy hátra hagyjam apámat örökre.